Én úgy emlékszem…
Last update: 2025. 02. 13. at 19:23
Ezt a címet viseli a Mozgásban – a Budapest Tánciskola “első 42 évét” bemutató kiállítás egyik eseménysorozata, melyet így hirdettünk meg a kiállítás honlap bejegyzésén:
arra kérünk, gyere el és idézz fel, ossz meg velünk egy
emléket
Hozz egy tárgyat, egy képet, vagy “csak” egy emléket, fejben.
Tedd hozzáférhetővé, gazdagítsd közös emlékeink tárát.
Hagyd itt a zárásig vagy tovább
az eredetit, vagy annak fotó, hang, videó lenyomatát.
Várunk a kiállítás nyitva tartásának idején vendégként és/vagy hallgatóként
minden kedden és szombaton 4-től.
A kiállítás naptárban
már látszik, mikor ki lesz a vendégünk:
október 30. szombat 16:00 – Bakó Tamás
november 13. szombat 16:00 – Szemző Tibor
november 20. szombat 16:00 – Lőrinc Katalin
november 27. szombat 16:00 – Reidl Kamilla és Füsi (Sárai) Gyöngyi
december 4. szombat 16:00 – Petrovics Sándor
december 14. kedd 16:00 – Hód Adrienn
december 21. kedd 16:00 – Angelus Hanna, Angelus Maya
december 28. kedd 16:00 – Baktay Anna-Réka, 16:30 – Szauder Dávid
Neked nincsenek megosztható emlékeid?
Írj és gyere!
Megnyílt a kiállítás
fotó: Juhász G. Tamás
Alább összegyűjtöm az “Én úgy emlékszem…” sorozat személyes találkozásainak digitális lenyomatát:
Bakó Tamás – október 30. szombat 16:00
fotók: Péter Petra
18 éves vagyok. Kicsit buta, kesze-kusza. „Felnőtlen”, aki nem tudja mihez kezdjen magával. Még nem vagyok igazi iskolás, a tanév szeptemberben kezdődik majd, most pedig valahol április, május környékén járunk. Aztán Iván felhív és “berendel”: Malou hiányolja a fiúkat az órájáról, így hát menjek, az iskola elkezdődött, amikor felvettek, mondta. Ezzel az érvel szemben nem tudok mit felhozni, egyébként is akarok menni.
Szóval a másik suliból, ahová addig jártam, lógok 2 hetet, és egész nap táncórákra járok egy csomó szép lánnyal és még két másik sráccal. Senkit nem ismerek. Nem egészen tudom, hogy kerültem ide és azt végképp fel nem fogom, hogy mertem idejönni. De itt vagyok. Tetszik.
Vacsorázni megyünk Malou egyik órája után. Malou, Viki, Iván meg én. Iván tud egy jó helyet a Kopaszi-gáton. Meg vagy száz másikat, de most ide megyünk. A budai alsó rakpart vége a semmibe fut, földutakon zötyögünk a part mentén. Míg fel nem tűnik egy kerthelyiség a fák alatt. A hely klasszik, ha nincs is piros kockás műanyagterítő, a hely az olyan. Poisson-chat avec sousse de caillé poivré, harcsapaprikás túros csuszával, Malou valami magyarosat szeretne enni, mellé bort iszik és Vikivel nevetve cigarettáznak. A társalgás angolul folyik, néha franciául. Iván spanyolos volt az egyetemen és ha a francia nem is megy neki, mint latin nyelv kitalálja. Imponáló. Én csak szavakat csípek el, vagy azt se. Bent vagyok a mondani, vagy kérdezni kéne valamit szorító érzéseiben. Őket nem zavarja, hogy ott van velük egy idegen srác. Így hát próbálok könnyed maradni és kérek egy Pepsi-t. Közben lesem Viki ragyogó szépségét, hallgatom Malou füstös, mély hangját, a hangja alapján az ember kábé pont ilyennek képzel el egy francia nőt, és figyelem Iván magyarázását, zizgő intellektusa átüt.
Tulajdonképpen nem fogom fel kikkel ülök egy asztalnál. Nem tudom, hogy Malou a tanztheater egyik grand dame-ja, a Pina Bausch társulat egyik alapító tagja, nem tudom, hogy Iván a magyar új tánc kiemelkedő művész-pedagógus-iskolaépítő egyénisége, feltaláló, nem tudom, hogy Viki igazán eredeti pedagógus véna, aki mellett annyian fognak formálódni. Jó lenne valami jót kérdezni, beszélgetni, de még nem tudok. Kérek még egy Pepsi-t.
Malou az óráin kíméletlenül maximalista. Millimétereken múlnak a dolgok. A közelében sem vagyok. De amikor már csak “tánc” van, nem érdekli más csak az izzás, a szenvedély. Az emberre kíváncsi mindenestül, hibáival együtt. Ez egyszerre felszabadító és feszítő. Pont eléggé. Azt hiszem velem eddig a dolgok inkább csak történtek, most pedig az a megélésem, hogy „én történek”.
Szia Iván!
A performansz a következő volt:
Néhány szóval fogadtam a vendégeket. Elmondtam, hogy miért vagyunk itt és mi várható.
A kertben nápolyiztunk, miközben szólt a Canción Mixteca című szám a Paris Texas soundtrack-jéről.
Az udvar egy másik részén táncoltam egy rövid koreográfiát, amit az alkalomra készítettem. Zene: José Gonzales, El Invento.
Fönt a kiállítás terében, a TamTam részlegben a párkányon ülve elmondtam a szöveget.
Az utolsó szobában újra eltáncoltam a koreográfiát. zene nélkül, a térhez idomítva, kicsiben, a tárgyaknak és a néhány nézőnek címezve.
Üdv,
t
Szemző Tibor – november 13. szombat 16:00
Az előadóval együtt 14-en voltunk. Nekem biztosan nagy élmény volt, más is erről számolt be. Az itt idézett mozgó és állóképek nem helyettesítik a mi személyes élményünket, de nem is ellentétesek azokkal:
fotók: Angelus Iván
A koncert
ismert (visszhang rendszer, észt vadlúd rikoltás, Tibor bársonyos basszusa ,ajakrázós indulatos dünnyögés,…),
és a nekem új (körfűrész sivítás ((valójában: felhangok rezonanciája)), saját tervek alapján épített egyedi fuvolák, a Sebald szöveg…),
zenei alapanyagai, építőelemei,
a folyamat óvatos léptekkel építkező struktúrája,
az előadói jelenlét kereső, önreflektív jellege
és az elhangzó mondatfoszlányok
egymást erősítve,
az emlékezés természetébe nyitottak intenzív, érz, éki betekintést
nem utolsósorban Magyar Péter Összekötő alias Kék Felhő egész kompozíciót átszövő poszthumusz dobolása révén.
Tibor: ahogy az én Winfried Georg Sebaldom mondja:
“We all have appointments with the past”
és persze nem csak a saját személyes múltunkkal…
a szavak a Saturnus gyűrűi-ből szakadnak fel, a Mennél jobban nő a távolság címet viselő zenei emlékezésből:
Távol Összekötő
Greather distance
Clearer view
Rálátás
Tiniest details
Utmost clarity
A legapróbb részletek
A legeslegnagyobb élesség
Reversed opera glass
microscope
at the same time
Fordított távcső
mikroszkóp
egyszerre
And yet all knowledge enveloped in darkness
Áthatolhatatlan sötétség
We perceive no more
isolated lights
Of ignorance
shadow-filled edifice of the world
Néhány elszórtan felragyogó fénypont
Tudatlanság szakadékának fenekén
A világ mély árnyaktól belengett épületében
A tervet nem tudjuk megragadni
Our philosophy to be writ small
Shorthand
Transient Nature
reflection
of eternity
eképp
…
Míg elkészül egy kis videó. itt egy tréler-szerűség.
Lőrinc Katalin – november 20. szombat 16:00
Lőrinc Kati személyes és zoom beszélgetésre invitálta volt tanítványait. Személyesen jöttek el Arany Virág, Csasznyi Blanka, Cserepes Gyula, Hollmann Enikő, Oberfrank Réka és Szombati Anett, zoomon Hajdu Anita, Koncz Judit, Rab Szasza, Sinthavong Zsófi volt velünk és Andrási Attila is feltűnt egy pillanatra. Angelus Iván, Bakó Tamás, Péter Petra, Peternák Zsigmond és Várnagy Kristóf voltak még tanúi az eseménynek. Petra készítette a képeket, Kati elküldte a zoom felvétel linkjét.
Szabó Imre vizuális tárlatvezetése
ajánlom mindenki figyelmébe.
16 archív videó Oberfrank Rékától
Oberfrank Réka – a fent ismertetett, Lőrinc Katival folytatott beszélgetés után – 16 videót osztott meg az archívummal. Petra elérhetővé tette ezeket egy driveban és elhelyezte mellé Réka rövid kommentárjait.
Az én kommentárjaim: Az iskola óráin, házi és nyilvános bemutatóin általában elleneztem videók és fotók készítését. Azt gondoltam (és gondolom) hogy a táncolás döntő mozzanata, hogy miért, kinek táncolok, ide értve azt a kérdést is, hogy a jelennek vagy az utókornak. Ebbe zavar bele minden dokumentáció. Ezért szerveztünk fotózásokat, fotós, videós főpróbákat, illetve az egyéni próbafolyamatokban, ha (a fenti szakmai okból) nem is támogattuk, de nem is tiltottuk a felvételek készítését. A tanórákon készült felvételek viszont teljesen illegálisan készültek. Nem tudom volt-e negatív hatásuk akkor, de ma már mindegy is. Kutatási, tánctörténeti céllal hasznos anyagok. A személyiségi jogok aránytalan sérelme nélkül, a mi honlapunk szűk nyilvánosságában közre merem bocsátani. De ha bárki ellenzi, a képeken saját engedélye nélkül látható, kérem írjon egy e-mailt és tiltsa le, minden további indoklás nélkül haladéktalanul megtesszük.
Kiállítás látogató feladatlapokat készítettek a BKTF Tanárképzés MA csoport tagjai
Múzeum és pedagógia – Greifenstein variációk
Feladatlap 16-18 évesek számára – készítette Losonczi Éva
Feladatlap diákoknak – Hajagos László
Feldolgozó – élményt segítő kérdések 6-8 osztályosok számára – Kiszely Noémi
Premier Művészeti Szakgimnázium 9.+11.+12. évfolyam kortárs-modern táncos osztályok – feladatlap – Farkas Kámea
Kiállítás-látogatási feladatlap a Mozgásban c. kiállítás megtekintéséhez – Méhes Csaba
Reidl Kamilla és Füsi (Sárai) Gyöngyi emlékeztek
szerkesztés alatt
Szombati Anett BailArt-os tanítványai jártak a Kiállításon
Fuchs Lívia tárlatvezetése az SZFE “Színházrendező – fizikai színházi koreográfus-rendező szakirány” hallgatóinak
Fotó: Juhász G. Tamás
Hód Adrienn emlékezik december 14-én kedden 16 órakor
1993. 17 évesen felvételiztem az Ivánhoz. Azt se tudtam mi ez, hova jövök. Minden utolsó pillanatos volt. Ady Endre Gimnázium Debrecen, az iskola előtti téren a Csokonai Színház, a művész bejáró mellett a felhívás: “táncosokat keresünk a Sztárcsinálók musicalhez” és Bakó Gábor koreográfus ajánlása, hogy menj az Ivánhoz!
Adrienn SMS-t küldött előző este és közölte, hogy relaxálni fog. Én rögtön felajánlottam, hogy előkerítem és a helyszínen megvalósítom az eredeti hangképet. Először az 1978-as régi bakelitet nem találtam, aztán az eredeti CD-t 90-es évekből, az online verziók remasterd-ek voltak és tényleg másképp szóltak, amit mi, akik többszázszor hallgattuk mozdulatlanul ezt a 17 perces Brian Eno: Ambient 1 – Music for Airports 1/1 zenét egy másik zenének hallottunk volna. Végül egy hard drive mentésből visszatöltöttem a komputeremre a lemez felvételét tartalmazó fájlt. Csizek Petra, Szakszon Imre, Peternák Zsiga segítségével megatláltuk a Galéria legrégebbi és tényleg legszebben szóló erősítőjét és hangfalait és mire Adrienn megjött készen állt a jól ismert hangzás. Helyszínnek a hajópadlót választottuk.
Hozott vastag zoknit. Megjött Péter Petra is. Kértem “vigyázzon ránk, fontos a relaxáló nyugalmához”. Csukott szemmel beindulhatott az időutazás. Én a szomszéd szobában potyáztam, Csizek Petra picit felállt a munkájától, benézett és később azt mondta, ő is szeretne relaxálni, Tudom, hogy Adri 18-20 évesen nehezen relaxált, de most jól ment neki, azt mondta. Azán még beszélgettünk kicsit, Kámea az órájáról sietett, csak a beszélgetésre toppant be, de az is jó volt. A képeket Péter Petra készítette ąz előzékenyen lenémított telefonjával.
Angelus Hanna, Angelus Maya – december 21. kedd 16:00
Angelus Hanna:
“Hát, Apa!
Az életem meghatározó része: a Goli !!!
Gyerek táncóra, farsang, öltöző, …
Kicsit itthon, kicsit nem, megint itthon, megint nem.
Hiányzik! Mindenhol ezt keresem.
Otthon!
Hát, Apa!”
Angelus Maya:
“Én a Goliban, a Golival nőttem fel. A gyerekkorom. Amikor apu megkérdezte az oviba menet, hogy feljövök-e a suliba még egy kicsit, én már sejtettem, hogy aznap nem megyek oviba.”
december 28. kedd – 16:00 Szauder Dávid, 16:30 – Baktay Anna-Réka
“egyesszámelsőszemélyben” készítette Angelus Iván
