A világ megértésének unalmas eredményeit rosszul viselem – interjú Angelus Ivánnal

A Budapest Tánciskola John Cage írásai és zenéje köré épít estet 2015. június 10-én és 11-én a Trafóban. A híres cage-i csendről és az iskola eredményeiről a művészeti vezetővel/rektorral, az hommage rendezőjével beszéltünk.

Arról, hogy jön ide John Cage

Cage nem akar eltűnni. Ebben a szép viharos múltban, a múlt évezred utolsó ötven évében is megmaradt. Mi ennek a nyomásnak engedtünk. Cage-től egyfelől a zenéit, másrészt az írásait kaphatjuk meg. Az az érdekes, hogy számomra a szövegei sokszor erősebben sugározzák a szellemiségét, mint a zenéi. Elindított egyfajta gondolkodásmódot, és ennek csak részben felel meg az ő amúgy borzasztóan nyitott zenéje. Szerintem a gondolat nem attól értékes, hogy mennyire tűnik igaznak az adott pillanatban, hanem hogy mennyire lesz a későbbiekben termékeny. John Cage szövegekben megjelenő gondolatai a CSEND című magyar kiadványban vagy a Terebess félelinken elsőre locsogásnak tűnhetnek, ahogy viszont egyre többet olvassuk őket, kirajzolódik a teljes életfelfogás. Mi ezt próbáltuk tanulmányozni, magunkévá tenni. Persze mindenki másként állt hozzá. Van, aki nagyon elmélyült, más kevésbé.

Az előadásunk egyrészt ezekből az élményekből táplálkozik, másrészt amúgy az iskolában folyó háromféle tevékenységből. A diákjaink foglalkoznak értelemszerűen tánctechnikával és kutatnak is. Aresearch talán kifejezőbb szó, mert benne van a folyamatos kérdésfeltevés gesztusa is. A táncos érzékenység a kutatás során lehetővé teszi az eljutást konkrét, gyakorlati eredményekhez. Ezalatt azt értem, hogy általában jól fókuszálható témakörben maga a mozgás ad válaszokat. A harmadik irány, ami az első kettőre is támaszkodik, az alkotómunka. Itt nem közönség számára fogyasztható termékek létrehozásáról van szó. Inkább önálló egységekről, alkotóelemekről, téglákról, melyeknek külön elemei lehetnek műalkotások is, például videó és tánc viszonyában. A kutató és alkotómunkából jön létre aztán az a textúra, az a lineáris és térbeli szövedék, amiből estet rendezünk.

Angelus Cage-ről és az előadásról

Cage tényekből indul ki, nem az egót kényszeríti a valóságra, ahogy azt például a romantika teszi. Szövegeiben a valóság maximális elfogása és a megértésre való törekvés jelenik meg. A XX. században felértékelődött az empátia és a tolerancia fogalma, melyeket nehéz teljesen elsajátítani. Én például rendkívül empatikus vagyok, de rendkívül kevéssé vagyok toleráns. A világ megértésének unalmas eredményeit rosszul viselem. Cage-nek van például az a műve, amiben át kell menni egy kerten. Ez a szabadság és az elfogadás műalkotása. Vagy ott van az ismert 4’33”. Itt sincs megszabva, milyen zenekar milyen hangszereket ne szólaltasson meg. A lényeg, hogy olyan valaki maradjon csendben, aki adott esetben zenélni is tudna.

Cage sajátos szellemisége a világ elfogadása. Ez az alapvetően kíváncsi, vizsgálódó attitűd nála találkozott a zennel, a buddhizmussal, de ezen szerintem ma már túl vagyunk. A szemlélődésnek felfedeztük az európai gyökereit is, nem csak keletről jött a fény. A természetben való feloldódás elmélete és gyakorlata beivódott az európai kultúrába is.

Mindemellett igyekeztünk, hogy a darabban ne legyen minden túl lassú vagy unalmas. Mikor a néző bejön, szeretne valamilyen mozgalmas dolgot látni – és ha nem lenne mozgás, nem látszana a némaság, a csend sem. A szövegekből is próbáltunk valamennyit beemelni a darabba. Ilyesmire tettem kísérletet már korábban is. Szövegekkel kapcsolatban fontos kiemelni azt is, hogy az iskolában mi nem egyfajta nyelvet beszélünk, a magyar egyre inkább kiszorul. Összesen három nyelvi szinten kommunikálunk, és ez az élmény rezonál Cage említett nyitottságára is. A hivatalos nyelv az angol, a közeg és az élet kontextusa magyar, de minden diákot arra buzdítunk, hogy az anyanyelvén írja a jegyzeteit. Bábel ártalmas mindenkinek.

 

Az iskoláról

Az idei évben a jelentkezők kétharmada külföldi volt, és a külföldiek fele érkezett csak Európából. A mostani helyzet több szempontból nehéz: idehaza alig van fizetőképes kereslet, a demokráciánkat tekintve demográfiai hullámvölgyben vagyunk és az önfenntartó felsőoktatás koncepciója sem segített. Kiléptünk egy európai piacra, vagy talán inkább a kulturális térbe, amit a tánciskolák képviselnek. Holland, francia, német, dán, angol intézményekkel versenyzünk. Éppen egy német lány mesélte, hogy már nyolc iskolába felvételizett Európában, de végül hozzánk jön majd tanulni.

Táncol: Aisté Adomaityté, Andrási Attila, Ambrus Zoé, Bokor Felícia, Jasna Cupic, Dömötör Luca, Dublecz Alexandra, Fallahian Peiman, Juhász Adél, Kancsó Luca, Lévai Viola, Német Ildikó, Novák Evelyn, Oberfrank Réka, Polgár Judit, Raubinek Lili, Szivós Kata, Szokol Katalin, Takács Ramóna, Ana Tot, Tóth Gina, Varga Dóra, Zhang Mary

bn

forrás: Kapcsolj be