Szokol Katalin | 2015 –

WORKPLAN | 2015 September

Ebben a félévben a munkatervem egy dologra összpontosul: szeretnék időben jelen lenni az órákon, bemelegítéseken, mindenhol. Ritkábban adódnak abból a reggeli késéseim, hogy elalszom, inkább elkészülődöm az időt. Komolyabban kell vennem az idő által szabott határokat, felmérnem, hogy mire mennyi időt szoktam szánni, mit hasznosítok ténylegesen és mi az amit elbambulok, elkényelmeskedek…stb.Megfigyelem, hogy mi az amin változtatni tudok és változtatok rajta.

Arra jutottam, hogy a folytonos késések a kiindulópontjai az örökös érzetnek, hogy nem tudom utolérni magam. Minél többet kések, annál több energiát kell fektetnem a lemaradás behozatalába. És a reggelekben ugyanaz a mechanika működik mint az életemben. Nem szeretnék mindig azok között lenni, akik elkésnek. 
Biztos vagyok benne, hogy nehezebb lesz, mint ahogy most, lelkesedéssel telve gondolom, de túl régóta és túl sok mindent érint ez a probléma. Remélem sikerrel járok

SUMMARY | 2015 December

Az órákkal kapcsolatban nagyon fontosnak tartom a megfigyelést, az elmélyítést. Elkezdtem magamban értékelni ezt. Tudom, hogy mindig lehet jobban csinálni így folyamatosan kihívások elé kerülök. Tényleg olyan sok múlik egy kis plusz odafigyelésen, tartáson, elnyújtáson és ez egyre inkább nyilvánvaló. Ezt próbáltam az utóbbi időben szem előtt tartani. És azt, hogyha valami nem sikerül az nem feltétlenül kudarc. Sőt.. Ha képes vagyok tanulni belőle, minden helyzet a javamra válik.
Most már igazán örülök, hogy idén Tibi csoportjába kerültem. Az év elején azt éreztem ez olyan léc, amit nem tudok megugrani és attól is féltem, hogy a kudarcok egyre inkább csüggeszteni fognak (mint parkour órán). Tibi mindig azt mondja, ha egyszer sikerült valamit jól megcsinálnunk, azt úgy kell csinálnunk életünk végéig. Ez motivált a balett órákon, és ezt próbáltam belecsempészni a többi órába is. Nem tehetem meg azt, hogy visszalépek, csak mert mondjuk fáradt vagyok, vagy bátortalan.
Elkezdtem komolyan venni magamat.

Az év eleji munkatervemmel kapcsolatban (miszerint szeretnék időben jelen lenni mindenhol): sokkal inkább hasznosnak tartom a megfigyeléseimet ezzel kapcsolatban, mint hogy ténylegesen sikerült-e megvalósítanom.
Túl sok mindent halogatok.  Nem csak a formális dolgokat, amik időhöz vannak kötve, és amiket általában lekések (mint pl. az értékelésem leadását), hanem a jelen levést is. A halogatás persze nem csak lustaságból adódik. Hajlamos vagyok nem elkezdeni dolgokat, mert nem érzem még rá magamat késznek, elég bátornak, ügyesnek, vagy egyszerűen csak annyira lefoglal, hogyan kellene csinálnom, hogy elfelejtem csinálni. Erre Tomi óráján jöttem rá, amikor is kézenállást kellett volna gyakorolni (vagyis inkább fordított testhelyzetbe billenést/lépést), és miközben ugyanúgy csináltam, ahogyan eddig bármikor, azon gondolkodtam, hogy majd az egyéni munka során megkérek valakit, hogy segítsen. Csakhogy Tomi minden információt, minden segítséget megadott az órán. Akkor miért nem csináltam? Ezt nem úgy értem, hogy elvárom magamtól, hogy  mondanak valamit és azonnal úgy is teszem (azért jó volna), hanem hogy hiányzott az a plusz, hogy igazán bele merjek menni, hogy beleadjam az éppen meglévő energiáimat, hogy akkor és ott akarjam megvalósítani, nem később, nem valamikor a jövőben. Mindig, amikor halogatok valamit (akár tudattalanul is), egy kicsit becsapom önmagamat. A fejlődés bekövetkezik már csak attól, hogy bejárok az órákra nap mint nap, de azt érzem, ugyanazokkal a problémákkal küzdök, mert azt gondolom, lesz majd időm kijavítani. Ez nyugtat, amikor nem vagyok elég bátor jelen lenni. Mindezt azért mondom, mert úgy gondolom, a legtöbb hiányosságom, rossz berögződésem a halogatásból ered. A sok dolgot, amit félretettem, már nem tudom kezelni, így egyszerűen csak belekerültek egy felhőbe, közben olyan, mintha nem történne semmi, pontosabban nem élem meg, ami ténylegesen megtörténhetne. Ezt éreztem amikor elkapott a halogatás-késés-nemjelenlevés felhő. Azt gondolom, ezért érzem sokszor sikertelennek magam, miközben nagyon is nyugtat a „majd” gondolata.

TEACHERS' EVALUATIONS | 2015 December

Lőrinc Katalin: tudatosan, szépen dolgozol, látszik, hogy van előzetes tudásod a tárgyban, de a szép eredmény nemcsak ennek köszönhető.   Figyelmesen, okosan építed be az órán kapott információkat az eddigiek közé, nem ülsz meg a babérokon, keresel és találsz kihívást magadnak az anyagban. Nemcsak formailag, – de tartalmilag (tehát: dinamika, súlyok, érzetek) is megvan neked ez az anyag, az embernek az a benyomása, hogy szervesen illik hozzád, a személyiségedhez. (Nem ismerlek elég jól ahhoz, hogy biztos lehessek ebben, de hogy magadévá tudod formálni, annak szemtanúja vagyok.) Dolgozz a vonalak elnyújtásán, minden legyen hosszabb, mutasson belülről, a végtelen felé!

Hód Adrienn: voltál, de inkább nem voltál. 

Nem éreztem, hogy rajta lennel, követnéd és kíváncsi lennél magadra a folyamatokra. Ez volt kívülről az érzésem.

Bakó Tamás: altough you are motivated and like to dance in the classes I feel a lot of uncertainty. I know english is an issue yet. But that's not a problem. You'll learn it. Somehow the movements are small and not enough bold and brave. They stay in a small range so your body becomes careful therefore you never really try and experience things. Challenging yourself and experiment is actually missing from your practice. You will have to fancy some braveness and initiative to be able to try other aspects of the movements and experience the reality of techniques. It is time to work more on the embodiement of the substance of forms movements and dynamics.

Marco Torrice: open and receptive, I encourage her to work more on self trust, to invite to be watched and to expand her presence.

She worked really good but I believe she has a bigger potential.

Mészáros Máté, Horváth Nóri: nagyon lelkes és koncentrált voltál. Jól használtad a testedet. Sokat kell foglalkoznod az ugrásaiddal hogy ezt is szerves részévé tudd tenni a mozgásodnak. Higgyél magadban mert rengeteg kapacitás van benned. Fektess hangsúlyt az erõsitésre és a fizikalitásra.

Kováts Tibor: Katalin, okosan, módszeresen, önállóan és nem utolsó sorban pontosan dolgozik. Minden nap ugyan olyan elszántan és nagy erőbedobással végzi a feladatokat. A szabályokat érti és hasznosítja, a gyakorlatok kivitelezése kapcsán. Szinte nincs rossz napja! Ugrásokban, forgásokban ügyesednie kellene. Egy kicsit lehetne önfeledtebb. Jobban átengedhetné az érzelmeket a testébe és ezen keresztül a táncába.

Pándy Gabriella: Such a great improvement since last year, don’t you think so? Hardly any lessons missed , receptive, courageous enough to take the initiative, willingness to communicate your thoughts, and also to activate the new vocabulary and grammar you have just learnt… I’m glad that it is so different from your performance last year. I wonder what you think of your performance in the role playing tasks… I guess all of us were amazed at your self-confidence when acting them out! Now at last you just seem to be on the way. (Still a bit less fidgeting and more writing, more practice please.)

WORKPLAN | 2016 January

Többen is jelezték, hogy nem vagyok elég bátor az órákon, a mozdulataim lehetnének nagyobbak, hosszabbak, elnyúltabbak, és bár figyelni fogok ezekre, és arra, hogy a táncomba több energiát vigyek, úgy érzem nem tudok tervszerűen bátorságot behozni az órákra (főként mert nem tudom, honnan is ered valójában). Így inkább megfigyelem hogyan reagálok bizonyos helyzetekre, mi az ami bátortalannak tűnhet, miközben én úgy érzem szinte már vakmerő vagyok, hol vannak az én határaim és ez hogyan látszik kifelé.. És figyelni fogok azokra az apró plusz energiákra, azokra a gondolatokra, amik ha csak kicsivel is de többet hoznak ki belőlem.. kicsivel hosszabb, kicsivel mélyebb, kicsivel gyorsabb, kicsivel bátrabb.. Ez a legbiztosabb út a fejlődéshez és ha figyelek, észre fogom venni a változást.

Amit viszont tervszerűen szeretnék beiktatni a mindennapjaimba az a lábfejem és a bokám erősítése. Többen felhívták a figyelmemet arra, hogy bedől a bokám, ami meglehetősen veszélyes és sok fájdalomnak is lehet az okozója (pl. csonthártya gyulladás). Erre szeretnék több figyelmet fordítani, az ugrásoknál, a pliéknél..stb és napi szinten fogok erősíteni, a Józsitól és Rózsavölgyi Zsuzsitól tanult gyakorlatokkal.

ármikor, azon gondolkodtam, hogy majd az egyéni munka során megkérek valakit, hogy segítsen. Csakhogy Tomi minden információt, minden segítséget megadott az órán. Akkor miért nem csináltam? Ezt nem úgy értem, hogy elvárom magamtól, hogy  mondanak valamit és azonnal úgy is teszem (azért jó volna), hanem hogy hiányzott az a plusz, hogy igazán bele merjek menni, hogy beleadjam az éppen meglévő energiáimat, hogy akkor és ott akarjam megvalósítani, nem később, nem valamikor a jövőben. Mindig, amikor halogatok valamit (akár tudattalanul is), egy kicsit becsapom önmagamat. A fejlődés bekövetkezik már csak attól, hogy bejárok az órákra nap mint nap, de azt érzem, ugyanazokkal a problémákkal küzdök, mert azt gondolom, lesz majd időm kijavítani. Ez nyugtat, amikor nem vagyok elég bátor jelen lenni. Mindezt azért mondom, mert úgy gondolom, a legtöbb hiányosságom, rossz berögződésem a halogatásból ered. A sok dolgot, amit félretettem, már nem tudom kezelni, így egyszerűen csak belekerültek egy felhőbe, közben olyan, mintha nem történne semmi, pontosabban nem élem meg, ami ténylegesen megtörténhetne. Ezt éreztem amikor elkapott a halogatás-késés-nemjelenlevés felhő. Azt gondolom, ezért érzem sokszor sikertelennek magam, miközben nagyon is nyugtat a „majd” gondolata.

Proxemika Trafó

Promo, Reviews of

SUMMARY | 2016 June

Nagyon gyorsan telt el ez az év, nehéz a belesűrített történésekre reflektálni, vagy visszaemlékezni, honnan indult; meglátni, hol kötött ki.

Amit biztosan tudok, hogy sok-sok félelemmel voltam telve. És meg nem értéssel. És persze türelmetlenséggel.
 Bár fejlődtem, elérkeztem egy olyan falhoz, amit nem tudtam kikerülni, és nem tudtam mi a megoldása, hogy átjussak a túlsó oldalra. Ahelyett hogy elkezdtem volna mászni, leginkább megrémültem, vagy elkezdtem agyalni, hogy hogyan lehetne. Igazából a bátorság hiányzott, amit pedig nem lehet képletekkel kikövetkeztetni… Ezen a ponton érkezett meg az önvádaskodás, és a fentebb említett összes érzet. Az ilyen helyzetekben általában elfelejtem, hogy mi is az, amiért küzdök, mert teljesen lefoglal a küzdelem, a lelkesedésem pedig blokkolva van a sok-sok összetevő által.

Ennek alapján idén elég sok kudarcban volt részem.

 Hogy illusztrálni tudjam a meglátásomat, Marco óráját szeretném felhozni példaképpen, aminek mintájára feltérképezhető a munkamódszerem, az akadályaim és a fejlődésem is egyaránt.

 A stressz-faktorom szerint Marco órája a harmadik helyen áll közvetlenül a Parkour és Adri órái után, ami azt jelenti, hogy elég sok nehézséggel álltam szembe. Persze bennem is felmerült a kérdés, hogy az improvizáción alapuló órák, ahová nem kell mást vinnem csak saját magamat, miért okoznak ilyen mértékű frusztrációt.. Azt hiszem a válaszom erre a megfelelni vágyás (és így el is érkeztünk az egyik nagynagy falhoz).
Marco óráit a figyelemmel, a megfigyeléssel és a kérdésekkel tudnám jellemezni. Az óráin az a feladatod, hogy figyelj. Elképesztő mennyiségű összetevőre. Annyi mindenre, amennyire már egyszerűen nem lehet figyelni, hiszen végtelen a történések száma (azoknak is, amiket te irányítasz, azoknak meg végképp, amit nem). A legapróbb instrukciókból (pl. egy ízület mozgatása) fokozatosan felépítve az óra végéig elérkezünk a szabad tánchoz. Ez az, ami nekem nem sikerült. Ugyanis minél több instrukciót adott, annál inkább összezavarodtam, annál inkább görcsösebb lettem és annál inkább kétségbe estem amiatt, hogy képtelen vagyok teljesíteni a feladatot, képtelen vagyok ennyi mindenre koncentrálni.. így a tánc idejére csak az agygörcsös kudarc volt a jellemző, amivel magamat illethettem.

Nem tudtam elengedni a szabályokat. Azokat a szabályokat, amiket képtelenség betartani (úgy értem mindez fejleszthető persze gyakorlással, tágítható a figyelem, de nem tudom, hogy a mindenre való figyelés lehetséges-e..) és így képtelen voltam elengedni a kudarcaimat is.. minden órára félelemmel mentem be, ami persze újabb görcs-generátor..

Namármost. Történtek azért jó dolgok is. Múlt héten volt óránk Marcoval így elég friss az élmény, de úgy érzem ezért az egy hétért érdemes volt küszködni mind idáig és ezután.

Rájöttem, hogy a bátorságom az elengedésben van. A figyelemmel és hibával teli elengedésben. Hogy a szabadságban benne van minden, a kudarcokat is beleértve, de ha az ítélkezés hiányzik mögülük egy folyton bővülő tánccá válok, amiben a megfigyelés a lehetőségeket nyújtja, nem pedig a hiányosságaimat összpontosítja.
Ami azt illeti, a recept hiányzik, hogy hogyan jön létre az elengedés, de egész héten, minden egyes nap örömmel táncoltam. Örömből. Tele kíváncsisággal. És még a hideg is kirázott, amikor teljességet éreztem a megfigyelésben..
Számomra ez egy óriási ugrás. Nem tudom, hogy mennyire fogom tudni megtartani, hol fog előjönni és hol okoz ismét görcsöket, hogy vissza akarom hozni mindezt..

De azt hiszem az lesz a legjobb, ha az elkövetkezendő történéseket is ezzel a fajta figyelemmel kísérem végig.. Ítélkezés nélkül.

Praktikus hozzáfűznivaló:

A félévi munkatervemben leírtam, hogy szeretnék minden nap boka és lábfej erősítő gyakorlatokat végezni. Így is tettem, minden reggel ezzel indítottam a bemelegítést. Az eredmény: mindeddig olyan gyakori volt a csonthártyagyulladás a lábamba, hogy szinte rutinossá vált a fájdalom és az esténkénti lábfelpolcolás, de ebben a félévben csupán kétszer-háromszor jött elő, és akkor is csak rövidebb időre. Éljen!

TEACHERS' EVALUATIONS | 2016 June

Kováts Tibor: Ketlin tartja a jó formáját. Továbbra is tudatosan és eredményesen dolgozik. Lehet rá számítani, a csapat megbízható embere!  Az ugrásokban, forgásokban még bizonytalan, de sokat fejlődött. Ezeket egyszerűen többet kell gyakorolni! Köszönöm neki a munkáját!
A csoportról: A második félévben sikerült a tanulók személyiségét, erősségeit, gyengeségeit kiismernem. Szakmai teljesítményük nem volt kiegyensúlyozott, sőt sokan nagyon hullámzó teljesítményt nyújtottak. Nagyon kevesen tudják rögzíteni a tanultakat és ezért, újra és újra vissza kell ismételni a gyakorlatokat, lépéseket. Így sokkal kevesebbet tudtunk elvégezni, mint amit szerettem volna. A csoport ketté, szakadt.  Pár tanuló folyamatosan és kiegyensúlyozottan fejlődött, a többiek pedig nem. Ez visszafogta a motivált, koncentrált tanulók, fejlődését is, hiszen nem tudtunk eléggé haladni az anyagban, mert állandóan vissza kellett menni benne, és ismételni kellett.
Ketlin keeps up her good vibes. She perpetuated to work consciously and very precisely. We can count on her; she is a very responsible member of our group. She is still uncertain about her turns and jumps, though she developed a lot. The only thing she needs is more practice. Thanks a lot for her work!

Bakó Tamás: It seemed to me that you took care seriously of the question of full movement and full dancing in this period. The problem of the embodiment of the substance of forms, movements and dynamics was investigated. You encouraged yourself physically. And by now you have a lot more experience of your motion capacity. However the differentiation of the states and the use of energy and physical availability has to be fully explored to go on with acquiring your total capacity.

As I see now, the strength and stability of your legs and the connection to the ground has to be progressed. Because right now your movements misses the support from its roots, the -from where to where- connection, and it's mainly coming from down, from the legs and they are not strong enough yet to hold you. Work on it!

Cseri Péter: Ő is nagyon ügyes csak nehéz bátorítani. Pedig neki is több segítség kellett volna, mint amit tudtam adni.

Horváth Nóri és Mészáros Máté: Harmónikusan dolgozol és koncentráltan, nagyon szépen mozogsz, és jól használod az adottságaidat. Dolgozz azon, hogy minél több dinamikát találj a testedben. Próbálj meg a fejlesztened a gyorsaságodon. Fontos hogy sokat erősítsd a tested és legyél bátrabb, mert lehetsz!

Janotka Mónika: Nagyon örülök annak, hogy egyre bátrabban mersz beszélni, és ennek eredményeképpen egyre jobban megy, és az írásbeli nyelvvizsga gyakorló feladatok sem sikerültek rosszul. Ha így folytatod, nagyon gyorsan szép eredményeket érhetsz el. Csak így tovább, remélem nyáron is lesz lehetőséged ilyen téren fejlődni, és esetleg az órán szorgalmasan írt jegyzeteidet is átnézegetheted!

WORKPLAN | 2016 September

'Piruette is the best feedback'.
Ebben a félévben a forgások gyakorlására szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni az egyéni munkáim során. Ez alatt mindennapos gyakorlást értek.  Kifogások nélkül.
Lehet,  hogy a harmadik évem elején nem ennek kellene szerepelnie a munkatervemben, és sajnálom,  hogy csak most jött el az ideje,  de idáig talán nem láttam be a fontosságát.  Úgy gondolom,  hogy az egyensúly megtalálása,  a gyakorlás és az erősödés lendítene előre a fejlődésemben. Az elmúlt évben nem használtam ki megfelelően a lehetőségeimet és ezen szeretnék változtatni.  Komolyan venni magamat és mindent,  amit csinálok.
Megfigyelni és elenvedni (ahogyan az év végi önértékelésemben is írtam).
Bátran táncolni.
És nyitottnak lenni,  minden új felé.
Nagyon örülök hogy újra fellendült az iskola közössége, szeretnék táplàlkozni és maximálisan részesedni ebből. 

SUMMARY | 2016 December

Nagyon sok tanulságot tartogatott magában ez a pár hónap, hihetetlen, hogy máris elérkeztünk ide…
Az év eleji elhatározásom, miszerint minden nap tervszerűen gyakorolni fogom a forgásokat alapjaiban változtatta meg a hozzáállásomat a munkámhoz.

Szeretnék őszinte lenni, így akármilyen rosszul hangzik is, ez világított rá arra, hogy nem erősségem a gyakorlás.  Mindeddig azt gyakoroltam, ami hellyel-közzel ment, amiben volt sikerélményem, vagy gyorsan elérhető volt a változás. De ha olyasmibe kezdtem bele, ami az ötödik próbálkozás után is ugyanolyan maradt, reménytelennek könyveltem el, így megszületett a kudarcélmény, a frusztráció illetve a szégyenérzet, hogy nem akarok olyasmivel bénázni(főleg mások előtt), amiben nem hiszek, hogy jobb lehet.. 

De persze a problémát nem lehet másképp kiküszöbölni. Sok mindent gyakoroltam, amit eddig nem mertem, és persze sok minden változott, bár úgy vagyok vele, mint a forgásokkal, vannak napok, amikor tudatosan a helyén van minden, van amikor egyszerűen nem megy és van, amikor valamiért, teljesen véletlenül sikerül. Viszont jó azt látni, hogy ez is a tanulás része. És hogy mindaddig, amíg halogatom, a bénáskodásom sem fog javulni és nem kerülgethetem ezeket örökké.

 A szégyenérzet felismerése az első lépés, bár elég nehéz vele mit kezdeni..

Viszont az év eleji kutatómunkám, az hogy volt saját terem magammal dolgozni, a fáradtságommal, a fájdalmaimmal, a kérdéseimmel, a kíváncsiságommal sokat segített. Nem akartam nagy lépéseket tenni, mégis azt gondolom, hogy a frusztrációk, az előítéletek (magammal szemben) elengedése igenis nagy dolog. Még ha nem történt meg sokszor, akkor is. Kezdve az Adri órákkal. Ahol igen, lehetett volna még többet beletenni, energiát, ösztönt, elengedést, de legalább kényszerek nélkül táncoltam. 

Minden órában találtam új örömöket és új felfedezéseket, habár nagyon sokáig azt hittem, hogy tényleg megragadtam.

Megleltem a balettizmomat, illetve az elnyúlás és lélegzés figyelésének fontosságát. Az elengedését. És a mosolyét. 

Kristóf óráján azokat a mozdulatokat, amikről az óra elején azt gondoltam nincs esélye, hogy megvalósítsam, az óra végére megcsináltam. A saját utamon, de megcsináltam. Többet és többet szedtem ki magamból, kicsidenként, mikor már rég azt hittem, hogy a tartalékaim elfogytak.

Így a másik fontos tanulság, hogy nem a másolás a cél. A másolás az első lépése a tanulásnak, de ott nem lehet megállni. Nem lehet a vége is az. Minden mozdulatban magamat kell megtalálnom, illetve minden mozdulatot magamban. Még ha csak nagy szavaknak hangzanak is, ez az egyetlen módja annak, hogy egy magamfajta test a színpadra álljon. Ez a gondolat segít újra bízni.

 Végül pedig a társaim. Szeretek egyedül dolgozni, egyedül lenni, egyedül megoldani problémákat, kézben tartani dolgokat. De rá kellett jönnöm, hogy nagy segítség rejlik a társainkban. Olyan lehetőségeket és aspektusokat nyitnak meg egy-egy találkozások (akár szabad táncban, közös munkában, megfigyelésben), amikhez nagyon hosszadalmas és fáradságos munkával jutnánk el egyedül (ha eljutunk). Tudatosan használni kezdtem, a körülöttem lévőkből adódó lehetőségeket.

Összességében sikeres hónapokat látok magam mögött. Akkor is, ha ezek kezdeti, vagy kicsi lépések. Nagyon sokat tanultam belőlük. Bár azt is érzem, hogy kifelé ez nem ennyire nyilvánvaló. De most ez talán nem is érdekel. Rajta vagyok az ügyön. És ennél már csak jobb lehet.

TEACHERS' EVALUATIONS | 2016 December

Bakó Tamás: Dear Kathleen!
I was glad to see that you were motivativated and worked wholeheartedly in the classes. It makes a change, your practice is more comprehensive and balanced. Postural integrity and functionality got more visible. About strength you moved further. And by now you have a lot more experience of your motion capacity. I would encourage you to investigate these territories further to achieve a largely applicable knowledge on dance. Keep up the good work!

Kováts Tibor: Catherine, mint mindig megbízhatóan és igyekvően dolgozik. Fejődik is. A kérdés az, hogy mikor alakul át ez a szorgalom, önfeledt tánccá? Én úgy érzem, hogy a megfelelés egy kicsit gátolja a táncban rejlő élvezet, megélését. De lehet, hogy én rosszul látom. Majd erről beszéljünk Catherine!

Cseri Péter: General notes to all 2016 autumn students and now to the individual material:
Katalin! It is challenging for you to be soft and strong at the same time. Perhaps if you devised a high power exercise routine – those you can always find online – you could get stronger in your body and could let yourself be softer too. Coordination and remembering exercises are an issue for you as well just like for everyone. Mark clearly and precisely. You can get much better than you think. 

Mészáros Máté & Horváth Nóra: Azt éreztük, hogy tobbször fáradt voltál és feszült amitől kicsit erőltetett volt a részvételed. Ettől függetlenül sokat fejlődtél és nagyon jól csináltad az ugrásokat.

Janotka Mónika: I am really happy that you regularly take notes of the unknown vocabulary and language structures on your own and make an effort to learn them. I really appreciate your motivation and ambition.  You do the exercise quickly and well, I promise to try to make better use of the time that you spend waiting for the others to finish.  Your communication skills are getting better and better! It’s great!

Négyessy Katalin: Kethlin hatalmas lelkesedéssel, szorgalommal, a zene és a cselló iránti nagy szeretettel vetette bele magát a zenetanulásba. Óráról órára nagy iramban haladtunk a zenei anyaggal és a félévi meghallgatásra, ha lesz, akkor nagyon szép, zongorakíséretes produkcióval készülünk.

MENTOR'S SUMMARY | 2017 January

Tóth Laura:

Alapvetően túl sok a gondolat, túl sokat elemzed magad. Ami önmagában nem probléma szerintem, hiszen már hamar kiderült önmagadról, hogy agyas, tudatos táncos vagy, és ez az erősséged.

Ugyanakkor én most úgy látom, hogy ez az elmzés, valójában az útját állja a fejlődésednek. Túl sok energiát vesz el, és azt az érzetet kelti, hogy eleget tettél, és el is fáradsz ebben.

Gondold át milyen emberekkel veszed körül magad, vagy hogy mik azok a pontok, amik még jobban erősítik benned a negatív érzéseket, gondolatokat.

Keresd az olyan pillanatokat, mint amilyennek én is tanúja lehettem Kristóf óráján Orsival, amikor az együtt dolgozás az improvizációban segített átlépni fizikai határaidat.

Ha szégyenérzeted van és tudsz róla, hogy ez akadályoz a gyakorlásban, akkor a második egyéni munkát, ahol próbálni is lehet használd ki, hogy kiírod magad a kisterembe és kirakod a piros CD-t. Ez a lehetőség többek között erre is van. Teremts erre időt és helyet, mert ha csak azt csinálod egyéni munkán, ami megy az majdnem olyan mintha kihagytad volna. Ha csak egy egyénid van, akkor próbáld megbeszélni Ivánnal, hogy kiírhasd magad a kis terembe. Tapasztalatból ajánlom ezt, hiszen ha már egy ideje egyénileg gyakorolsz, akkor lesz annyi önbizalmad, hogy mégha nem is megy tökéletesen de már kész legyél ara, hogy ne kelljen bezárkóznod. Nálad ez még több rétegű, hiszen nem csak arról van szó, hogy nem megy mondjuk a forgás, hanem a testsúlyod miatt nem mersz ugrani sem, ami egy testi adottságból fakadó komplexus. A termek pedig sokszor üresen állnak egyéni munka idejében… Az étel allergiák nem segítenek abban, hogy minél színesebben étkezz, de próbálj meg változatosan étkezni, több minőség kevesebb mennyiség alapon, ha ez anyagilag megoldható.

Egyéni munka:

Tornáztasd sokat a lábfejedet, lábujjaidat, erősítsd a térd körüli izmokat. Ezek azért is elengedhetetlenek, hogy az ugráshoz védve legyenek az ízületeid.

Heti kétszer próbálj meg futni és nyújts sokat, főleg a pszoász, és külső combizmokat, vádli stb. lábizmokat, mert az erősítés mellett a nyújtás is növeli a mozgástartományt.

Hajrá Kata!

WORKPLAN | 2017 January

Azt gondolom, a legfontosabb cél az elkövetkező fél évre, hogy továbbra is buzgón keressem mindazt az örömöt, kíváncsiságot, lehetőséget és bizalmat, amit kicsidenként megízleltem az elmúlt félév során.
Értem ezalatt a mozgáskapacitásom, az erőnlétem, az elengedéssel, illetve bátorsággal kapcsolatos lépéseim, és a SAJÁT táncom fejlesztését.
A szintfenntartáshoz – mind a praktikus dolgokban, mind a frusztrációk leküzdésében – minden bizonnyal sokat fognak segíteni a jegyzeteim és terveim, amit az elmúlt időszakhoz készítettem, illetve az öröm amit oly sok mindenben fedeztem fel, és amit szeretnék újra és újra átélni.

Nagyon nagyon nagyon nagyon szeretnék BÍZNI magamban. És szeretném, ha az elkövetkezendő félévemre később büszkén tekinthetnék vissza.
 

Szóval FUTNI fogok. Ez igazán nagy kihívásnak számít, már csak azért is, mert tudom, hogy hányszázezerszer el szerettem volna már kezdeni, és hányszázezerszer nem kezdtem el. De most már elegem van abból, hogy nem tartom meg a saját magamnak tett ígéreteimet.
Eleinte heti kétszer, majd ha tavaszodik, heti háromszor, kicsidenként növelve az időt illetve a távot.

Aztán UGRÁSokat fogok GYAKOROLNI, illetve ugróizmokat erősíteni minden nap, amihez (hogy ne kelljen mások előtt bénáznom) kidolgoztam egy tervet:
Az elmúlt időszakban az ebédszüneteim nagy részét is gyakorlásra használtam, mindig beültem a zeneterembe 30-40 percre és gyakoroltam. Tudom, hogy az ebédszünetek a pihenést szolgálják, de az egy óra semmittevés és emésztés után mindig úgy érzem, hogy szétszaladnak az energiáim, és nagyon nehéz magamat összekapnom az egyéni munkára. Ráadásul számomra nagyon értékes az a néhány perc, amit egyedül tölthetek el gyakorlással. Így ha pihenésre van szükségem, inkább az egyéni munka után szeretném kiereszteni a gőzt.
A következő fél évben amikor csak lehetőségem adódik (ha nincs megbeszélés a szünetben, nem húzódik el az óra illetve nincs más elfoglaltságom) szeretném az egyéni munkámat legalább 25 perccel korábban elkezdeni. Így ebben az időszakban nyugodtan elmélyülhetek magammal, illetve gyakorolhatom azokat a dolgokat, amik frusztrálnak mások előtt. Bár reményeim szerint ahogyan telik az idő egyre kevesebb ilyen lesz.

Többet fogok improvizálni. Leginkább másokkal. Nagyon sokat segít a bizalomban, a mozgáskapacitásom növelésében, a bátorságban illetve a gondolkodás nélküli táncolás érzetébe.

Megkeresem az ÖSZTÖNeimet és bízni fogok bennük. És nem baj, ha hibázok, mert a szabadságban benne van mindkét oldal.

Egyelőre ennyi. Ezek azok, amiket tervszerűen be fogok tartani. Mellette ott van persze még az alkotás, a nyelvvizsga, amit idén szeretnék letenni, a cselló gyakorlása, karizom erősítés, a közösségben való részvétel illetve a darabra való készülés és még sorolhatnám. De azt remélem, egy idő után egyik hozza a másikat is. 
Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle. 🙂

SUMMARY | 2017 June

Nos, azt hiszem elég nehéz időszakot tudhatok magam mögött, de pont ezek a nehézségek azok, amik miatt büszkén fogok visszatekinteni. Mert akármilyen küzdelmes is volt az utolsó periódus, összeszorított fogakkal ugyan, de  végigcsináltam.
Önállóan dolgoztam, beértem bőven időben mindenhová és az órákon is maximális akaraterővel voltam jelen. Közben ahol tudtam igyekeztem bekapcsolódni az iskolai közösségi életbe, segíteni ahol tudtam, illetve segítséget kérni ha szükségem volt rá. 
Nagyon nagy tanulság, hogy nem érdemes lejjebb teljesíteni annál, mint amire képes vagyok.. egyszerűen magammal szúrok ki. Mindig van egy kis plusz, amit hozzá lehet tenni, akár fáradt vagyok, nem érdekel vagy éppen valami jól megy mindigmindigmindig van valami amit hozzá lehet adni. És ezt a pluszt kell megtalálni minden egyes órán, minden egyes gyakorlásnál, minden egyes reggel, amikor nehezen ébredek fel.

Megtaláltam az örömömet a balettban, az elnyúlásban, a lélegzésben, a mozdulatok tónusai/karakterei közti különbségek játékában.

Néptánc órán a közösség ereje volt rám nagyon fontos hatással. Az egymásra figyelés, egymás biztatása, az együtt táncolás. Olyan energiabombák törtek fel belőlem, olyan vidámság és erő, amire minden nap szükségem lenne. Pontosságra tanított, és a pontosságon belüli szabadság keresésére.

Kortárstáncból Kristóf óráit emelném ki, ahol a fentebb említett plusz keresése, az egymásra figyelés és a táncom felé feltett örökös kérdések a legszembetűnőbben voltak jelen. Olyan dolgokat csináltunk, amit nem akartam volna csinálni, amit úgy gondoltam nem fogok tudni megcsinálni, de Kristóf vezetésével valahogyan az órák végére mindig apróbb sikerélményekkel gazdagodtam. Így megtanultam még több kérdést feltenni, megőrizni a vágyat, hogy még mélyebben keresgéljek.

Legvégül a parkour.. Az utolsó órán átléptem egy határt. Rettenetesen szégyelltem magam.. egyszerűen láttam magamat kívülről, ahogyan bénáskodok az adott feladatokban. És ez a kép mindenben meggátolt. 
Marci azt mondta nem szabad ezt csinálnunk magunkkal.. Hogy ő is átélte ugyanezt, amikor valaki a teljesítményre utazik, amikor az számít, hogy meg tudd csinálni a feladatot..
"Hát persze, hogy nem megy.. Senkinek sem megy. Ha olyan könnyű lenne, akkor mit tanulnátok belőle? Inkább élvezd ki, hogy itt vagy a friss levegőn, hogy ugrándozol. A folyamatot figyeld"
 Nem az a lényeg, hogy minél hamarabb sikerüljön, hanem az, hogy újra és újra megpróbáljam, mert ez az egyetlen dolog, ami előbbre visz, ha valami nem megy. Nem a túlgondolás, nem a szégyenkezés, nem a menekülés vagy a halogatás. És bár iszonyú nehéz ellenállni, a hasonlítgatással csak ismételten meggátolom magam.
És tudod mi történt? Összeszedtem magam, azt mondtam, hogy jó, lesz ahogy lesz, igazából már látták a legrosszabbat tőlem. Beleengedtem magam. A legkisebb változásoknak is örültem. És ez az öröm még előrébb vitt. Az óra végére meg tudtam csinálni egy olyan ugrást, amit eddig még sohasem. Miközben 30 perccel előtte azt gondoltam, hogy el fogok süllyedni a föld alá.

Ennyit számít, ha megkapom a támogatást nem csak a tanáraimtól és a társaimtól (amit nagyon köszönöm, tényleg nagyon sok mindent adtatok nekem) hanem saját magamtól is.

Sokat számít, hogy elkezdtem jóba lenni magammal. Sok mindent megértettem, amit eddig nem.
És ez előrébb fog vinni. Akármi is következik ezután, küzdeni fogok. És örülni a a változásnak. Akár a legapróbbnak is.
Ennyivel tartozom magamnak.

"Úgy akartok nekikezdeni, hogy már előtte tudni akarjátok, hogy és mit kell csinálni.. Engedjétek, hogy a feladat tanítson meg titeket" Tijen

TEACHERS' EVALUATIONS | 2017 June

Várnagy Kristóf: If you have doubts about yourself in a process don`t withdraw yourself from it. You take away the chance to solve it. Don´t give yourself excuses to do something later only to get away from the discomfort of that given moment. It is different if I do something later because I choose to, or because I procrastinate. Whatever it is that you practice, face it as it is. Learn it, then do it, then learn about it, and reflect. Each situation has it`s up and down sides. Let`s say you are in a big group and feeling uncomfortable with what you have to do. You can take this situation that you fade away and than this time is lost, or you can say that you use the group in your advantage. You take a look on how things look on the others, on different bodies, with different interpretations etc. and look for answers to your questions through the work of the others.

Négyessy Katalin: Egész évben szorgalmasan és a hangszert nagyon szeretve dolgozott Kathleen. Tulajdonképpen 2-3 év anyagát végezte el egyetlen tanév alatt! Tanári pályámon még nem találkoztam olyan növendékkel, mint Kathleen, pedig vannak felnőtt növendékeim is, aki huszonéves korában a nulláról kezdve ezt a nehéz vonós hangszert, ilyen rövid idő alatt, ilyen minőségben meg tudná szólaltatni! Nagyon örültem, hogy a félévi bemutatkozó koncert nagyon jól sikerült és kiválóan felkészült az év végi koncertre is. Lelkiismeretes, pontos munkájával, melyet folyamatosan, óráról-órára tapasztaltam, egész évben meg voltam elégedve!

Kováts Tibor: Catherine, rengeteget tudatosodott és fejlődött a szememben. Tudja a szabályokat és igyekszik hozni nap, mint nap. Az instrukciókat nagyon jól vette és rögtön beépítette és viszonylag jó szinten tárolta is azokat a fejében, testében. A táncolása is oldódott, árnyaltabb lett. Hangulata hullámzó, ami nehezítette a fejlődését. Én elégedett vagyok az idei munkájával!

Janotka Mónika: Your progress in English is excellent, you definitely have a talent for English. You are quick on the uptake, also you are really ambitious to find out more about the specific language issues. In the summer I hope you will find time to go on this path to achieve your next goal, the intermediate-level  exam. I don’t think it will be too hard because you can take things seriously, also you are hard-working and committed.

WORKPLAN | 2017 September

A mostani munkatervemben kicsit változtatni szeretnék a stratégiámon.
Az elmúlt években mindig praktikusan, strukturáltan leírtam, hogy mit és hogyan szeretnék elérni, heti x-szer szeretnék futni, diétázni, bátrabb lenni…stb. 

Most aszerint az elv szerint szeretném felépíteni a mindennapjaimat, hogyha az alapok rendben vannak, akkor az hozza magával a többit. A mindent. 
Emlékeztetni fogom magamat, a miértekre és a bizalomra amit magamba fektettem, amikor ezt az utat választottam.
Ez a projekt: a folyamatos emlékeztetés.

Amik segítenek ebben:
-kiírni magamból
-megosztani 
-írtam leveleket magamnak, amiket szeretnék újra és újra elővenni

Többi tervek:
-nyelvvizsga (decemberben)
-szakdolgozat elkezdése, 5 téma/cím kiválasztása kifejtése, végleges témakiválasztás
-decemberi előadásban való részvétel

SUMMARY | 2017 December

Balett: 

Törekedtem az elnyújtásokra, a több irányú elnyúlásra, ez segítette pl. a lábujjhegyen állást, hogy a felfelé nyúlás mellett a leföldeltségre, a súly lefelé való irányára is fókuszálok. A hátam és karok munkájára kevesebb figyelmem jutott, így többször is, amikor a tükörbe néztem azt láttam, hogy valamelyik irányba erősebben húz a felsőtestem. 

Nehéz volt sokszor a gyakorlatokat zenére pontosan megcsinálni, volt hogy nem értettem, mit szeretne Kristóf, vagy már a gyakorlatot sem értettem, ami időközönként nagyon zavart, mert általában ezzel nem szokott problémám lenni, a zene és a mozdulatok összekötése azért nem jelent nehézséget, de Kristóf valahogyan teljesen másképp prezentálja a gyakorlatokat, meg ugye a zene amit használunk sem a klasszikus balettzene.. ez az új, szokatlan helyzet összezavart. Jó volt, amikor sikerült ezt elengedni, játszani kicsit a zenével, akkor is ha mondjuk teljesen máshol jártam mint a többiek, konstatálni, hogy okés, én nem így értettem, de így is jó.. aztán minél hamarabb felvenni a fonalat. 

Javultak a forgásaim, jobb lett az egyensúlyom. És többször állok már első sorba, az első csoportba, ami mondjuk tavaly nem volt jellemző.

Néptánc:

Sajnos keveset volt néptánc óránk, de amikor volt nagyon élveztem, hogy Batyu többször megkért, mutassak meg lépéseket, vagy velem demonstrálta a páros táncokat. Nagyon jólesik a belém vetett bizalma, sokkal magabiztosabb vagyok én is. Már nem stresszelek a pontosságon az óráin, vagy a feladatok nehézségén, amint megértem a lépéseket és a ritmust próbálom megkeresni az apró nüanszokat, sajátosságokat és azt a sok örömöt, ami a virtuozitás, pontosság és szabadságérzés mögött rejlik.  

Partnering:

A partnering órákon az egyedüli nehézséget az új partnerek jelentették, furcsa volt megszokni, idomulni minden testhez, akikkel korábban nem táncoltam. Máté sokat segített ebben azzal, hogy most nem váltogattuk a partnereket, hanem megmaradtunk egynél egy órán. Azt gondolom, hogy sokat javult az alkalmazkodóképességem és figyeltem a társaimra. Nagyon jólesett az energia ami a csoportban körüljárt, a fizikalitás, és mégis tapasztaltam magamban egy higgadtságot, másfajta odafigyelést. A kreatív feladatok is nagyon jól estek, bár ott is kellett egy kicsi idő, amíg megéreztem és megértettem, hogyan tudok kommunikálni és együtt dolgozni ezekkel az emberekkel. 

Javultak az ugrásaim, magabiztosan kapok el érkező testeket.

Tijen:

Nagyon jól esett, hogy mindenre hagyott elég időt, hogy mindennek volt lehetősége megérkezni a testembe. Szeretem az óráit, próbálom követni az instrukcióit, van, hogy sikerül, van hogy valahol elakadok, és az arra való koncentrálás elviszi a figyelmemet, de ez nem ilyen zavaróan történik.. inkább a pontosság és a részletek odafigyelése miatt (amitTijen sokat hangsúlyoz) van hogy elveszek, de ezt konstatálom, és ez fejleszthető.

A puhaság és erő közötti balansz keresésében vagyok. Hogy elengedjem, amit nem szükséges tartanom és erősen, magabiztosan tartsam, amit tartanom kell.

Tijennek a testtónusa és a tánca egyszerűen lenyűgöző. Minél inkább előrehaladtunk a tréningbe annál inkább kiélesedett bennem a vágy, hogy megtaláljam ezt a tónust a magam testében is, amit nem értek még, Tijen hogyan csinál. Persze nem copyzni szeretném, csak elcsípni egy kicsit belőle és beleépíteni magamba.

Marco:

Marconak van hogy nem tudom hova tenni az óráját, van hogy zavar a türelmetlensége, van hogy (és főként ez jellemző) élvezem amiket csinálunk, de ez szerintem leginkább a csoportos együttmozgás erejéből és a zene erőteljes basszusaival, lüktetésével való együttrezgésből adódik, ami tök jó persze, de kicsit azt érzem, hogy megakadtam vele kapcsolatban. Most már nincs bennem az a stressz ami mondjuk első évbe, hogy úristen mindent meg kell csinálni amit mond, mert az kb lehetetlen, ami szerintem tök jó, de valahogy nem volt bennem robbanás, mint ahogy korábban mondjuk már megtörtént az óráján. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy küzdöttem és jól éreztem magam, kapcsolódtam az energiákhoz a társaimhoz..stb de volt már jobb is.

Iván:

Az álomworkshop izgalmas volt, ahogy emlékszem, lelkesen, aktívan vettem részt az órákon, sokat tanultam. Leginkább a figyelem vezetéséről. Meg amikor hangokat kellet kiadnunk, az is sokat segített, nekem általában nehézséget okoz kinyitni a számat táncórákon, de amikor a ritmusinstrukciókat adtuk egymásnak különböző hangokkal nem éreztem kellemetlenül magam. Inkább jó játékként éltem meg.

A második workshop kicsit nehezebb volt. Alapvetően nekem nagyon nehéz úgy alkotnom, hogy mások is jelen vannak. Elviszik a figyelmem, vagy félek kipróbálni dolgokat mások előtt. Amikor meg előtte mondjuk készültem, akkor túlfutottam az időkorláton. Mindenesetre volt sikerélményem, és segített elfogadni a mindennapi együtt dolgozás az alkotás közben adódó nehézségeket. És persze nagyon sokat adott az, hogy láthattam a többiek megoldásait is.

Nem sikerült mindent megvalósítanom, amit elterveztem az év elején. Nem voltam benne a Trafós előadásban, de benne voltam az Eclipsben. Az nagyon sok örömöt adott.

A nyelvvizsga egybeesett az előadás időpontjával, így arra a következő hónapban fogok jelentkezni, továbbra is kitartóan készülök.

A szakdolgozatomat elkezdtem, csinálom.

A sérülésem mellett is jelen voltam, hb-kat csináltam, amiben tudtam részt vettem (pl. Iván workshopját is végigcsináltam). Persze elég rosszkor jött én meg nagyon nem örültem neki, nagyon sok volt bennem  feszültség.  

Tudom, hogy voltak olyan pillanataim, amiket nem lett volna szabad megengednem magamnak, de azt is tudom, hogy olyan helyzetben voltam, amiben még soha előtte így tanulok ezekből a nehézségekből, gyengeségekből. 

Nem fog egyik pillanatról a másikra menni a változás, (pl. hogy az érzelmeim belefolynak az iskolával kapcsolatos dolgokba) napról napra harcolok, és igenis vannak sikerélményeim.

Azt gondolom keményen küzdök, csak szerintem ez sokkal összetettebb annál, mint ami kívülről látszik.

TEACHERS' EVALUATIONS | 2017 December

Angelus Iván:

Dear Group B members!
You are a pretty heterogeneous group in age, in level of commitment, diligence, efficiency. This also means that you could learn a lot from each other being positive or negative experiences. You also have the experience of a few years: How you or your mate started continued and where this attitude led him/her until now. You all – all – have the possibility to improve or even change if necessary your attitude.

Kedves Katalin!
A vágy kevés és a készségek, adottságok, résztudások sem segítenek belső csönd és rengeteg munka nélkül. Küzdelmedet továbbra is küszködésnek látom. Felesleges egyre nagyobb célokat kitűzni, anélkül, hogy a kisebbeket megoldottad volna. Nem adsz magadnak időt, bizalmat, hogy elmerülj saját táncodban. Ha mindezt a legelső szemeszter után írnám, bíztató kezdet lenne. De három és fél év után nem. Továbbra is azt gondolom, csökkenteni kellene a terhelést, nem kéne erőltetni a dolgokat, visszalépni és más, új terepen, módosított de reális célokkal újraépíteni mindent. Nagy a tét, a saját életedről van szó.

Tijen Lawton:

Continue to work on bringing floor strength and support to standing and moving in space. Transfer any detail that your establish on the floor to standing, to achieve balance and  dynamic by connecting your upper and lower body.Work on more awareness of the body in space and how to project the body awareness into space.

Mészáros Máté:

legyél türelmes magaddal és keresd a valós motivációt ami hosszú távon fenntartható és konstruktív.

Marco Torrice:

The group worked with a lot of enthusiasm and passion, reaching a nice result and giving me a lot of inputs. I generally encourage this group to work more on the continuity of attention, both on the individual level as well as a group.

She has a clear understanding of her body, of rhytm and of group dynamic. I had the impression that sometime her sensitivity was taking her on another level of work, which is the work that each of us does on ourself. This is not necessarily a bad thing but sometime it can take us away from the main goal of a dance class which is supposed to be to improve our dancing. It is important to go 'deep' but sometime going against our natural tendency can teach us more. 

Bakó Tamás:

We haven't really had the time to work with each other this time because of the injury. In the classes you are committed in general and there were always promising moments but doubts and little confidence takes over all the time and you rather retire yourself from challenge and dare. Without trust and belief in oneself you can't really advance and establish a steady practice. Being in the last year and in a moment of a difficult decision you might think about what can be done in the remaining time and what might be a rational plan regarding your actual situation and future perspectives. 

Négyessy Katalin:

Kedves Kathleen! Most is csak az elismerésemet tudom kifejezni Neked, amiért olyan szorgalmasan, eredményesen dolgoztál ebben a félévben. Négy év anyagát végezted el másfél év alatt! Gratulálok, és őszintén kívánok Neked sok-sok örömet és sikert, nem  csak a zenei tanulmányaidban, hanem a táncban is! Ennek megvalósításához tudom, hogy megvan Benned a kellő erő, kitartás, elhivatottság! Hajrá, drukkolok Neked!

Várnagy Kristóf:

Az a benyomásom, hogy kötelességtudat és nem meggyőződés hajt. Csendben, alázattal végzed a kiadott feladatokat, de gyakran eltűnsz ezek mögött. Téged figyelve, Pilinszky egy rövid verse szokott felidéződni bennem: "Most elviselhető. Most másra gondolok. Most semmi sincs." A vers a Verés címet viseli, és arról szól hogy mi zajlik az áldozatban a trauma elszenvedése közben.
Sokféle ember, sokféle motivációval dolgozik, eltérő preferenciák mentén, más-más adottságokra építve, különböző gátakkal, gátlásokkal szemben. Mégis a legtöbb esetben valamennyire kisejlik, hogy mi a szándék, ami alapján mérhető, hogy a kívánt irányban történik e elmozdulás. Nálad nem érzem mi az irány. Bátorítanálak, hogy mutasd meg merre, hogyan szeretnél haladni, mert akkor hatásosabban is tudnálak segíteni.

MENTOR'S SUMMARY | 2018 January

Egyre többször jár a fejemben, az a nap, amikor megkérdezted tőlem, hogy vajon jelentkezz e az iskolába, vajon lehet e belőled táncos. És akkor én azt mondtam, én úgy látom a világot, hogy majdhogynem bárkiből lehet akármi, testi adottságoktól függetlenül, csak akarni kell. De azt nagyon, és tenni érte, annyit, amennyi mindig túl megy a képzelet határain. Ha azt hiszed csak ennyit bírsz, mindig rá kell tenni egy kicsit és menni tovább. Így lehet egy lábatlan emberből mégis olimpikon. Nehéz bármit is írni, hogy két éve nem láttalak túl sokat, ezért mentori feladatomat hiányosan látom el. Ebben a tanévben egy kreatív munkádat láttam, amit úgy éreztem alábecsültek, van az úgy, hogy valakit elkönyvelnek valamilyennek, és aztán már nem tud kijönni belőle. Ez egy körkörös folyamat, van egy igazság, amit megragadnak, majd beleragadsz, és hiába jönnél ki belőle, vagy minduntalan aszerint cselekszel, vagy ha nem, akkor meg olyannak látnak és pont. Ez elnézést a szóhasználatért: óriási szívás. Ez mind annak a böjtje, hogy valahol megálltál Kata, volt egy év, amikor megálltál a munkában, amikor a félelmek és a szorongások fontosabbak voltak, mint egy régi cél. Azt érzem most rádjár a rúd, lesérültél, ugrani akartál egy nagyot, és kezet-lábat megkötve visszakerültél a hátsó sorba. Rosszabb helyzetbe kerültél mint azelőtt. A sérülés önmagában is megterhelő, biztosan nagyon nehéz lehetett az elmúlt időszak. A tanáraid írásaiból és az én ismeretemből fel-fel sejlik az a kreatív lány, aki pontos és kifinomult, aki egyszerre érettségizik, jár középiskolába, szerepel a diákszínjátszó előadásokban, külön eljár táncolni, és még a McDonaldsban is dolgozik. Dolgozza magát halálra, és nem panaszkodik. Én hiszem hogy egy nagyon értelmes és intelligens ember vagy, látom benned a potenciált, hogy ezzel az érzékenységgel milyen jól tudnál dolgozni. A BUTI nem először támogatja olyan emberek diplomához jutását is, akik nem feltétlenül táncosként, vagy olyan is volt, hogy nem feltétlenül kortárstánccal foglalkoznak. Nem is ez a probléma veled elsősorban. Látom, hogy értékes magocska lehetnél a kortárstánc világban, hogy gyerekekkel, kamaszokkal foglalkozol. De mielőtt az ember ilyen felelősséget vállal, meg kell kűzdenie önmagával. Most az iskola nem azért akar kilökni folyton, mert ne lehetne egy értékes szakember képezni, aki nem táncosokkal foglalkozik, és mégis a tánc felé viszi a laikus szemét. Azért mert itt farkas bárányt eszik, és ki van szagolva, hogy te tele vagy démonokkal. A gyengeséged önmagad vagy, és ameddig nem győzöd le a démonokat szenvedni fogsz amíg ki nem kerülsz ebből a közegből. Nem mondom, hogy könnyű dolgod van, hiszen jelenleg is minden tökéletesen kézre áll, hogy egyre több démon legyen körülötted és benned, saját magadat tiporva le a mozdulatlanságba. Nem arra a keménységre gondolok, hogy alázod, lebecsülöd magad, mint ahogy tetted, majd az ezekből keletkezett sebeket nyalogattad. Azért írom múlt időben mert látom, hogy valami elindult benned kifelé. Még akkor is ha tested most megálljt parancsolt. Arra van szükség, hogy akkor legyél kemény magaddal, amikor ezek a destruktív gondolatok jelentkeznek, mint amikor egyéni munkán, nem mersz valamit csinálni, mert félsz, hogy látják, hogy nem megy. Keménynek kell lenni magaddal, és nem sértegetni magad, ahogy mindig szoktad, keménynek lenned, hogy leállítod ezeket a démonokat. Keményen elvágod a gondolatot, azt is ami bánt, azt is ami megmagyarázza aztán miért ne bántson valaki más. Mert azt hitted te csak saját magadat bánthatod. Nem így van, de erre te is rájöttél, mert gondoskodtak róla, te is gondoskodtál róla. Itt most az a tét, hogy egész, egészséges ember legyél. Olyan, aki mer keménynek lenni magával, meri nem bántani magát, csak megy és tekint előre. Nem hátra, nem másra, nem túl messzire. Csak úgy az orra elé. A realitás nem kell, hogy bántson, nem kell, hogy akadályozzon, még akkor is ha fáj. Együttélni kell gyengeségeinkkel, nem pedig szenvedni tőlük. Produktivitás higgadtság és lenyugvás. Nagyon jó évet, szakdolgozatot kívánok neked és azt, hogy ebben bíztatásra lelj. Jobb lesz neked ha elvégzed, várom a pillanatot, amikor ezt emelt fővel teszed. Sok sikert!

WORKPLAN | 2018 January

Munkaterv

Másképp szerettem volna, többet tenni, többet elérni, de talán a tervek, amik a fejemben voltak, hogy részt vegyek az előadásban, a közösségben.. talán tényleg csak régi vágyak lenyomatai. Vágyak, amivel bizonyítani akartam, megfelelni, elfogadva lenni. És talán tényleg nem érdemes valami olyasmibe belefogni, ami nem segít a haladásban, akkor is ha a szívem nem ezt mondja. Bízni szeretnék a tanáraimban, megfogadni, elfogadni a tanácsot és a döntést, hogy ne vegyek részt az év végi előadásban. 

Nehéz volt ezt kimondani.. de mindemellett már megvolt az ideje a szomorkodásnak, nem szeretném, ha a továbbiakban ez az érzés venne erőt rajtam, van más, amire koncentrálni fogok, más, amiből talán többet tanulhatok.

Bőven van, amiért hálás lehetek, így nem keserűséggel és megbánással indulok neki az elkövetkezendő időszaknak, hanem hálával, azokért a dolgokért, amik nekem maradtak.

"all you have to decide is what to do with the time that is given to you"

Úgy indulok el, hogy szeretnék valamit magammal vinni. Szeretnék úgy jelen lenni, úgy figyelni, hogy tudatosan is elpakolhassak magammal dolgokat. Kihasználva az itt lévő időt. Tovább edződni, örömmel táncolni, még jobban megismerni a testem, figyelni hogyan reagálok dolgokra, hogyan reagálnak a tanárok, a társaim. Feljegyezni, hogy mi az ami fontos nekem mindebből.

És nem elfelejteni, hogy mi van mögöttem, hogy miért jöttem ide, miért maradtam itt, hogy miért küzdök még mindig akkor is ha néha az csak küszködés. 

Kreatív projekt:

Egy hosszabb, elmélyültebb munkába szeretnék belefogni a kutatásomból kiindulva, ami a kezekre összpontosult. Több kérdést feltenni, több mozgásanyagot találni, duetté növeszteni, még mélyebbre menni…

Nem csináltam  még 6-7 percnél hosszabb projektbemutatót, most szeretnék a munkafolyamat végére (ami terveim szerint több periódust is felölelne) egy kb. 20 perces bemutatót tartani. Egy mini előadást. Sokat segítene hosszasan végigvinni egy folyamatot, megtartani a fókuszt, nem feladni, menni tovább az első ötletek után is újabbakat keresni.

Fizikalitás:

A földön megszerzett biztonság kutatása álló helyzetekben, térben való elmozdítottságban. 

–> Az egyéni munka folyamán több hangsúlyt fektetek a földtől eltolt mozdulatokra, illetve a földön lévő és álló helyzetek közötti átkötésekre. Magamnak kombinációkat készítek, illetve improvizációs instrukciókat keresek szabad tánchoz, amik ezeket a helyzeteket segítik elő, erősítik.

Az órákon időszakosan kiválasztok valamit amire több figyelmet fektetek, pl egy hónapig baletton a fő kérdés a végtagok és a központ kapcsolata, hol elnyúlás, hol közelítés, elvesztés és visszatalálás. Aztán a következő hónapban az ejtésből származó felfelé törekvésre, aztán az andeorokra, kifelé nyitottság belülről is, aztán a zenei kapcsolódásra…

Tánctechnikák, táncórák felelevenítése, összegyűjtése, azoknak a fontos momentumoknak amik sokat segítettek előre lépni, vagy ami fontos volt, de sokkal később értettem meg, később érkezett meg a testembe felidézése. Rögzítése. 

Szakdolgozat megírása

SUMMARY | 2018 June

Az utóbbi időben, ahogy a munkatervemben is leírtam, azokat a dolgokat erősítettem, arra összpontosítottam, amik építenek és örömet okoznak. A szemeszter elején még jobban próbáltam kapcsolódni a közösséghez, mintha mi sem történt volna, de persze az együtt töltött idő csökkenése, a másra való fókuszálás mind olyan tényezők voltak, amik nehezítették a kapcsolódást, és az energiáimat ebben az időszakban másra szerettem volna használni. Kíváncsi voltam, hogy hová visz, ha kicsit elszigetelődöm. 

A kezdeti nehézségek után azt éreztem, hogy egy nagyon különleges helyzetben vagyok. Azokra az órákra járok, amiket szeretek, az emberek kedvesek persze, és minden nap az egyéni munkán egyedül dolgozhatok elmélyülten, keresgélve, hogy mi is az ami valóban kíváncsivá tesz, érdekel, mi az amiért képes vagyok nagyon megküzdeni, és miért. Nem kellett rohannom sehová. Elkezdett leülepedni négy év tanulsága, és nagyon örülök, hogy ilyen szép lecsengéssel ér véget ez az időszak. Nem úgy megyek el, hogy ki vagyok borulva, hogy túl sok volt, hogy az utolsó energiáimat is felemésztette, (ahogyan sokszor megesett év végén korábban), hanem, hogy te jó ég, mennyi mindennel gazdagodtam, mennyi kincsre leltem, mennyire szeretek táncolni! Mert nagyon szeretek.

Jó érzés volt jobban figyelni. 

Voltak nehezebb napok, mindig vannak, fontos, hogy nem engedtem, hogy beleragadjak a negatív érzésekbe.

Balett

Gábor óráin sokszor ismételtünk szélsőséges zenére kombinációkat (drámai, ironikus, vicces, lírai..) és ő is sokat biztatott minket, hogy drámát akar látni, nagy mozdulatokat, érzelmeket, kifejezést, és igazából nagyon jól esett belemenni a zene adta lehetőségekbe. Sokkal jobban élveztem a balettot, az ismétlések pedig segítettek, hogy inkább tényleg valahonnan belülről és ne a fejemből dolgozzak, ne csak a koordinációt próbáljam lemásolni. Ezt az érzetet igyekeztem belevinni Kristóf óráiba is, az ismétlések tényleg mindig nagyon sokat segítettek. Ezt jó volt felismerni. Figyeltem a vállam puhítására, az elnyúlásra, a testrészek eltávolítására. Több önbizalmam lett az órákon, nagyobb élvezettel csináltam.

Néptánc

Egyre nagyobb bátorsággal nyúltam a saját ösztönös mozdulataimhoz a kötött lépéseken belül. Igyekeztem mindig valami kihívást keresni, ha megvolt a ritmus, a forma, játszani kicsit a súllyal, a karokkal, a stílussal.. stb. amire gyakran biztat minket Batyu is, de már magamtól is keresgélem ezeket a lényeges nüanszokat. Kitartóbb vagyok, és tényleg, bátrabb. Az sem baj ha elrontom néha. Nagyon fontos. 

Cselló

Igazán a cselló órák segítettek megérteni, hogy milyen fontos a gyakorlás. Nagyon nehéz hangszer, sok időbe telik megtalálni hogyan lehet igazán szépen megszólaltatni. Nekem nem is sikerült még. Ennek ellenére mégis kitartottam, csináltam úgy is, hogy minimálisnak éreztem a változást. Jó volt megtapasztalni, hogy erre is képes vagyok.

Egyéni/kreatív munka

A tánccal kapcsolatos kreativitásomat az egyéni munkákon éltem ki. Így, hogy egy órán táncoltam reggel, és hogy egyedül dolgoztam az egyéniken, sokkal erősebb volt bennem a vágy a szabad táncolásra. Az utolsó 2 periódusban nem csináltam hb-t, érdekes volt úgy alkotni, hogy nincs bennem megfelelési kényszer, és a magam szórakoztatására csinálom. Persze nem lehet így a végtelenségig, de jó volt látni, hogy így is lehet, és hogy milyen lehetőségek rejlenek egy ilyen helyzetben.

A másik pedig, hogy így hogy egyedül dolgoztam, sokkal egyszerűbb volt gyakorolnom, nem kellett küzködnöm magammal és a mások látnak-ból adódó félelmeimmel. Amin még dolgozom.

De egyszer úgyis minden a helyére kerül.

TEACHERS' EVALUATIONS | 2018 June

Angelus Iván:
Sajnálom, hogy nem lettél eladóművész. Kudarc ez neked is, az iskolának is. Még nagyobb hiba lenne – szerintem – ha nem adnád fel. Óvlak, attól is, hogy terapeuta, pedagógus légy. Szerintem elsősorban neked, de másoknak sem tenne jót. Azt kívánom, hogy találd meg azt a biztonságot, amit a táncban kerestél valami más nagyon valóságos, nagyon anyagi valóságban. Őszintén kívánok ehhez nagyon sok sikert.

Négyessy Katalin:
Két év alatt elsajátította négy év zenei anyagát! Ez mindent elárul Ketlin hangszer-szeretetéről, a zenéhez való viszonyáról, szorgalmáról, kitartásáról! Remélem, ha lehetősége lesz rá,folytatja cselló tanulmányait! Minden szépet és jót kívánok a következő évekre!

Várnagy Kristóf:
Since the "crisis talk" -we had about your thesis- things have changed drastically, to the better! 🙂 I find it very important that you have started to practice to express yourself, carry on!

Péter Petra:
A szakdolgozatírás során fontos témát választottál. Ami (belső) kényszer volt, nem tudtál, és nem is akartál szabadulni tőle. Sokat formálódott az anyag és te magad is az írás közben. Az önvád és a kívülre irányuló vád közti "hintázásban" egyik szélsőségből a másikba lendültél – én így tudom érteni a folyamatot most. A nyáron majd lecsillapodik a lengés és megtalálod a számodra is vállalható hangot.