KELEMEN Patrik – DANCER|CHOREOGRAPHER

Egy magánlevélből

Drága Iván!

Brüsszelből írok, tegnap este adtunk elő a Needcompanyval. Egy nem fenntartható világ nem fenntartható rendszerének vitathatatlanul kényelmes bája. Ahogy és amennyire belelátok, társulatokhoz nem érdemes 1-2 évnél tovább menni, szabadúszóként pedig kőkemény hierarchia, pofavizit és mosolygás van. Van, akinek ez megy, van akinek ez nem, én néha elhiszem magamról, hogy tudom, hogy kell, néha pedig csak állok a sörömmel a kezemben a bár egy falánál és zavartan nézek. Talán mindenkivel így van, fene tudja.

Gyökéreresztésről beszéltél a legutóbb, talán ahhoz tudnám hasonlítani ezt a freelancescene dolgot, kiválasztod a helyed/emberedet/színházadat, egy kvázi origót és addig mászkálsz császkálsz arra, mutatod magad, dolgozol, mutatod a munkádat, beszélsz a munkádról, amíg e többiek meg nem tűrnek, aztán esetleg meg nem szeretnek. mindig vannak feletted, mindig vannak alattad, néha tolnak, néha húznak.

Szóval ezt vagy el lehet fogadni, benevezni a tetszelgési versenybe és egymás hátán felmászni vagy nem tudom.

Engem a nem tudom érdekel inkább azt hiszem, hullámok közötti, helyek közötti áramlatokon akarok lavírozni, embernek maradni és művésznek lenni. Legideálisabb esetben az emberek hajlandóak beismerni, hogy a dolgok változnak(örökké), és nem nedvesednek be akram huszonikszedik évének ugyanolyan sekélyes istenkeresésére. Persze bántó vagyok, de azt hiszem egyre inkább, hogy muszáj.

Most indul a gépem, innen folytatom, szívesen találkozom meginnék egy teát személyesen is veled, holnaptól 23ig bármikor.

Remélem szupitutijó volt a show!

Hamarosan,

Patrik