DANCERS’ BOOK | КНИГА ПРО ТАНЕЦ | LIBRO DE DANZA | TANTSUÕPETAJA KÄSIRAAMAT | TÁNCOSKÖNYV BY IVÁN ANGELUS

This is a work page to help partners – translators, sponsors, editors, marketing and sales experts – in preparing the non-Hungarian versions of  TÁNCOSKÖNYV (1998, 2012, 2016) . 

Ajánlás

Szakkönyv? Memoár? Ritka őszinteségű vallomás a művésztanár mindennapi kínjairól és felszabadító lehetőségeiről? Kézikönyv – receptkönyv a tanítók – tanárok praxisához? Ez mind benne van, nagyképűség és ál-objektivitás nélkül (az ál-objektivitás a legforróbb élményt is képes lehűteni és képmutatásra csábít). Azt hiszem minden szakmában ilyen szenvedélyes hangvételű tankönyvekből kellene tanulnunk és ilyen tanári kézikönyveket kellene forgatnunk. Akkor nem okoznánk annyi fölösleges szenvedést tanítványainknak (s mi is kicsit jobban éreznénk magunkat).
Vekerdy Tamás

Посвящение

Специальная литература? Мемуары? Редкая по искренности исповедь учителя о повседневных муках и путях освобождения? Руководство – книга рецептов – для практикующих педагогов? В этой книге есть все, без заносчивости и притворной объективности (которая заставляет потускнеть любое яркое впечатление и ведет к лицемерию). Мне кажется, все профессии надо осваивать по таким учебникам, они передают личный опыт, их стоит брать в руки учителям. Это убережет учеников от лишних мучений (да и  нам поможет почувствовать себя лучше).

Тамаш Векерди

 

01_ANGELUS_TANCOSKONYV_coverWhat is it?

The book is a very systematic and the same time very personal report of a 16 years long process of teaching creative dance to children.
“Creativity can be taught best on a creative way. Creativity means finding the gaps of our knowledge, and looking for new and new answers together.”

Who’s it for?

When writing, the author directed his words to people who are in contact with children professionally and non-professionally. Almost everyone is like that. Teachers, whether of dance or any other subject, do it professionally; everyone who has sons or daughters does it as “amateurs”. The feedback – from critics, recommendations, encounters at pedagogical workshops and masterclasses, and personal conversations – prove that his words reach his audiences. The text (written in a language used by about 15 million people), became a handbook for teachers in Hungary (a country of 10 million).

How is it?

The text is a mixture of precise observations, and essays reflecting on what happened during the classes. The book encourages readers to find their own solutions through obtaining insight into the author’s way of teaching and thinking. Theory and practice find a balance in his organic approach to dance and pedagogy.

Русский Перевод – Книга про танец

The book has been translated by Viktoria Popiney from Sankt Petersburg.
Here you have the summary and a few demo pages:

Содержание
Вступление ко второму изданию
Аксиомы
Тень и змея
Посвящение Тамаш Векерди

The Russian version waits for the right editor.
Redaction, design, printing, marketing are the next steps to find it’s audiences.
The bookpremier is planned for September 2016. at one of the major dance centers or Russia, most open for creativiy and contemporary dance.

English Version

While Classical Ballet was developed in French and Russian, Early modern dance in German and English, Contemporary Dance and it’s community spoke in English from the times of it’s birth, long before this language became the global communication tool in general. Biggest and most authentic audiences can be reached in English. We are looking for  “the” right translator.

Dance Book Sample Chapters

La Versión Española

La versión española debe dirigirse tanto a la comunidad en España que los públicos en los países de América Latina. El autor será un motor activo de esas actividades siendo originalmente un profesor de este idioma.

Deutsch

The author had close relations to the Creative Dance teachers’ community in Germany in the 80’s. His ideas were very well received at those times by teachers at pedagogical workshops and children in (West)Berlin. Austrian workshops were organized for teachers and children as well. It is a question if an English version makes German tranlation unncessary or not.

Estonian version: TANTSUÕPETAJA KÄSIRAAMAT 

tantsuõpetaja-käsiraamat
Good news: Dancers’ Book has been published in estonian!
http://www.rahvaraamat.ee/p/tantsu%C3%B5petaja-k%C3%A4siraamat/101074/et?isbn=9789949290468

Bad news: I didn’t know about it !

Illustration and Typography

02_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_1998_COPY_RIGHT_169KBGábor Roskó – highly acclaimed Hungarian visual artist – enriched the book with his ironic ink drawings created for this book.
Attila Molnár gave the book the right typographical guise elaborated page by page in close cooperation with the author.
Their fee was never paid. Hopefully the income of the foreign editions will be a late recompensation of their extremely valuable work.

Thanks to Gábor Szecsődy who printed the first and the second editions of the book.

Critics

Angelus Iván saját, gyerektánc-tanítási módszereit összegző, 1998-ban megjelent – de jó öt éve beszerezhetetlen –, Roskó Gábor illusztrációival gazdagított, keményfedeles Táncoskönyvének újbóli kiadásával. „Ez a könyv rólam szól.” – teszi helyre az olvasót szerénytelenül már a bevezetőben Angelus, s ha kicsit többször is előfurakodik a sorok közt az a fránya „én”, elvitathatatlan, hogy egy vérbeli táncpedagógus üdén olvasmányos szakkönyvében kalandozhat az olvasó. Szakkönyv – és máris zavarban vagyok; mert az igaz, hogy a kötet hátsó közel egyharmadát részletes tantervleírás, elméleti kiegészítések és egyéb (talán felesleges) bővítmények is duzzasztják, ám ami az első kétharmadot illeti, az minden szakirányúsága ellenére is olyan jó stílusú, plasztikus és élvezetes, hogy a nem táncpedagógus olvasók is haszonnal forgathatják. Mert ennek a könyvnek a lelke pontosan abban az őszinte, tiszta, szinte gyermeki hozzáállásban keresendő, ahogy Angelus magához a tanításhoz közelít. Jóllehet ő csak belecsöppent egy helyzetbe, amit megpróbált mindenki hasznára és javára fordítani. Nem kész koncepcióval állt a gyerektánc-tanítás elé: a gyerekek tanították meg tanítani. Ő csak figyelt és folyamatosan reagált arra, ami e kisközösségi foglalkozásokon sorozatosan felmerült. Változtatott, ha unatkoztak, változtatott, ha bepörögtek, változtatott, ha elfáradtak. Miközben szép lassan a gyerekek is megtanulták „megélni a saját szabadságukat, de úgy, hogy az adott csoport többi tagja ennek ne kárát, hanem hasznát lássa”.

Szerző: Králl Csaba
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4220/kortars-tancgeneraciok-szemle/

 

MELLÉKHATÁS
Péter Márta Angelus-könyvről és -füzetekről (2012. december)

A kötetben sok kérdés és sok válasz sorakozik, megannyi lehetőség a táncot tanítónak, avagy a tánccal tanítónak. A szerző szerint ezt a módszert nem lehet a könyvből megtanulni, viszont segíthet megtalálni kinek-kinek a sajátját… 

Angelus Iván jó harminc éve indult keresgélő, mégis határozott útjára a tánc birodalmában. Azért tánc és nem táncművészet, mert életkalandjának egyik vagy tán legfontosabb vonása épp a határtalanság, amelyben minden mindennel összefügghet, amelyben a jelenségek a szokásos linearitás helyett a spirális mentén kapcsolódnak, új utakat, néha bizarr képzettársításokat mutatva. Hallatlan szabadságának csupán két gátja van, ám mindkettő pozitív természetű.

Az egyik az intézményesülés, amellyel Angelus a felhalmozott tudás és tapasztalat iskolarendszerű átadására törekedett és törekszik, a másik pedig ő maga, aki bátor és intuitív kijelentéseinek ellentettjét is gyakran és azonnal kifejezi. Fontos és becsülendő szokás ez, talán csak a pedagógia terén okozhat némelykor gondot, ha a tanár, a mester nem tartozik a könnyű figurák közé. De hát az eredeti személyiségeknek általában nem is ez az erősségük, az ún. mestereknek pedig végképp nem. De a mestert se úgy értsük ám, ahogy, mondjuk, a balettmesterre gondolunk, vagy tágasabban: bármily szakma tanult képviselőjére. És ezzel a szóval fel is ütöm a Táncoskönyvet, Angelus eredetileg 1989-ben magánkiadásként megjelent kötetének idei reprintjét és a Reflektív füzetek négy számát; a kiadványokat a – Budapest Kortárstánc Főiskola és Budapest Táncművészeti Szakközépiskola keretében hivatásos művészképzést is folytató – Budapest Tánciskola jubileumi programsorozatába illesztve mutatták be. Az első Angelus gondolatainak, pedagógiai elveinek, didaktikai rendszerének körkörös épületét adja, szigorúan a tárgynál maradva, s épp ezért természetesen sokszor azon túlra kalandozva, míg a négy, önmagában mindössze 22-26 oldalas, összefűzhető füzetecske tematikus rendben kínál témákat. Kezdjük az utóbbiakkal.

A nyitó lapról kiderül, hogy a Budapest Kortárstánc Főiskola – Új Előadó-művészeti Alapítvány és az MTA Munkacsoport szellemi összefogásáról van szó, a hátlapról pedig még az is, hogy a füzetek szerkesztésében kik működnek közre (Angelus Iván, Balla Róbert Boris, Rózsavölgyi Barbara, Szemessy Kinga, Szoboszlai Annamária). A zsebnyi méretű, címlapján fekete-fehér fotókkal megjelenő sorozat elsője Kortárstánc szakmai délután címmel nyújtja olvasásra a táncszakma különféle területein és különféle iskoláiban tevékenykedő kollégák beszélgetését. Vagy annak – valamelyest – szerkesztett változatát? Ezt kissé nehéz megítélni, mert a hozzászólások néha „lazák”, máskor meg koncentráltabbak, de ez fakadhat a beszélők személyiségéből is. A diskurzus amúgy sok tanulsággal szolgál, például hogy a tánc műfajában a szakmai fogalomtár vagy terminológia sokszor a különféle irányok/irányzatok szerint alakul, töltődik fel sajátos értelemmel, így ugyanazon dolognak akár több kódja is lehet, amelyeket olykor nehéz illeszteni. E problémán túl pedig ott lappanghat az elutasítás vagy idegenkedés is attól, ami régi, ami új, ami más… Így nem csoda, ha a szakmai kérdések emocionális felhangjai néha emlékezetesebbek a lényegnél. Közben Angelus próbálja reflexív módon összefoglalni a beszéd-, illetve gondolati egységeket és egy-egy kérdéssel vagy megjegyzéssel „fölnyitni” a sokszögű eszmecsere szűkülő terepét.

Egymásnak feszülő erők, irányok és elképzelések, elvárások és személyes adottságok között lavíroz a Hogyan támogassunk fiatal koreográfusokat? címmel megjelent második füzet; Angelus már a bevezetőben reményét fejezi ki, hogy „ez valóságos, érdemi beszélgetés lesz, s elhangzik, hogyan támogassunk, és hogyan ne”, s aztán a fiatalok is „elmondhatják, szerintük hogyan kellene őket támogatni, nekik mire van szükségük, egyáltalán, fiatal koreográfusok-e ők attól, hogy fiatalok, s hogy koreográfiákat készítenek”. Angelus rögtön két nehéz követ dob a vízbe, s persze mindenki (művész, támogató és menedzser) a saját feladata, pozíciója, érdekei szerint reagál és érvel, s mindenkinek van igazsága. Abban mégsem vagyok egészen biztos, hogy a művészi minőséget mindig és föltétlenül erősíti a meggyőző kommunikáció. A művészi minőséget csak és kizárólag a művészi minőség erősítheti, míg az érvényesülés világában tényleg fontos tudomány a meggyőző kommunikáció. (Vannak módszerei, tanítják is.) A kettő azonban igen messze is lehet egymástól, hisz’ olykor kiválóan kommunikáló alkotók lepnek meg csapnivaló művekkel, és fordítva. Viszont meggyőzően kommunikáló művészeket talán többször találni az aktuális társadalmi célokat is meggyőzően kommunikálók között, hiszen eme adottság jobban hasznosítható, mint a hatalom gyakorlóitól mindig is bizalmatlanul kezelt (mert nem megbízható, értsd: nem megvásárolható) autentikus tehetség, alkotásainak művészi minőségével együtt.

A Reflektív füzetek harmadik darabja Angelus visszatekintő mondatával indul (amely most a Táncoskönyv miatt is fontos): „Annak a művészet által személyiségfejlesztő, a személyiségfejlesztés által művésszé tevő magyarországi pedagógiai kultúrának, amiben én az elmúlt harminc évemet töltöttem, az egyik legfontosabb hagyománya az Erdély Miklós kezdeményezte INDIGO.” Ez sok mindent elárul annak, aki evidens módon ismeri a pályakezdő művészek és értelmiségiek Erdély körül a hetvenes évek végén kialakult szellemi csoportját, ám ha a kiadvány nem csupán a témában jártas olvasónak szól – ahogy sejteni -, akkor bizony hiányzik néhány szó, az előbbiek mellett például arról is, hogy az INDIGO az Interdiszciplináris Gondolkodás mozaikszava (s talán nem mellékesen utal a képzőművészeti médiumra is). Ezután már különösen érthető, hogy a Pilisszentkereszti Alkotókertben éppen Böröcz András és Roskó Gábor lesznek Angelus beszélgetőtársai, s idézik meg emlékeiket, az első impulzusokat, amelyek már a „képzőgimi” után, a katonaságnál érik őket, ahol is egyik társukról hamar kiderül, hogy „a papája avantgárd művész”. Természetesen Erdély Miklós volt az egykori „papa”. Innentől a sokszor nagyon személyes, de mindig izgalmas mondandókban megannyi történésszál és megannyi szereplő bukkan föl, miközben a moderátor Angelusról is kiderül, hogy Erdély Miklósból, személyiségéből, alkotói útjából, szellemi hitvallásából és a korabeli művészeti-politikai jelenségekből, saját tapasztalatai okán is, igen felkészült. Az elmélyedést igénylő szövegből kirajzolódik az is, hogy a művészek és az állam, illetve állami mecenatúra viszonya mindig is problematikus volt, hogy Erdély figurája tanári-mesteri-atyai jelenségként is több síkon, olykor ambivalens módon, kritikától kísérve éled meg, mégis, ahogy Böröcz is emlékezik: „Mikor meghalt, be is fulladt az egész. Úgy tűnt, hogy nem ő az, aki vezet, de valahogy mégiscsak…”

A negyedik füzet (Körkérdés táncosoknak) lényegében a táncospályát már gyakorlók beszélgetése azok előtt, akik még csak készülnek e pályára; ahogy Angelus figyelmeztet, a kérdezetteknek „joguk van válaszolni, nem válaszolni és hazudni”. Mindenesetre előkerül rengeteg, többé-kevésbé érdekes szubjektív emlék és megfigyelés is a tanulmányok idejéből, a pályáról és a pálya elhagyásáról, illetve befejezéséről. Csak az látszik, hogy az utak és vélemények, a kívánatos vagy betartható normák és művészi-pedagógiai lehetőségek megítélése még hasonló oktatási tapasztalat esetén is igen sokféleképp alakulhat, hát még akkor, ha valaki máshol és más műfajban tanult. Ám a „ki miért és hogyan kezdett táncolni, mit gondol a szakmáról, a jövőről…” kérdéseknél voltak mókásabb témák is. Angelus például megkérte egykori növendékeit, hogy mondják el a vele kapcsolatos legrosszabb élményeiket. S aztán mondják el a jó vagy fontos élményeket is. Utóbbira Hód Adrienn adott egy kuncogni való választ: „Talán az, hogy mikor egyszerre több mindent csinálsz, elérkezik egy pillanat, amikor belezavarodsz az egészbe, s akkor ott állsz, mint egy bohóc, miközben az egész ott forog körülötted… Ez a kép, ahogy örvénylik körülötted mindaz, amit elindítottál, de egyiket sem tudod uralni, csak állsz középen… ez jó élmény nekem.” Utána persze Hód is elsorolja a szokásosabb dolgokat, mint pontosság, kötelességtudat, szorgalom, amiket mind az Ivántól tanult meg. Mire Angelus: De nem tőlem tanultad, hanem velem együtt. – És a szép, sokdimenziós válasz már a Táncoskönyvhöz vezet.

A kötet kemény borítójára pillantva azonnal tudni, amit a szerző a Nyájas Olvasóhoz címzett bevezetőjében is közöl: Ez a könyv rólam szól. A tipográfiát is jegyző Molnár Attila borítótervén a fehér felületből feketén kiugró Angelus fölül olvasható, alatta negyednyi méretben és ritkítva az Iván, míg legalul maga a cím, a vezetéknévhez képest felényi betűnagysággal. A borító középtáján – mintha eredetileg üvegre íródott volna – gyors ecsetvonás, amelynek kvázi árnyékával megismétlődik az említett bevezető néhány sora is. Tulajdonképpen tökéletes képe ez egy tárgyiasult gondolatnak, amelyben Angelus táncról, illetve táncosképzésről szőtt tervei az iskolá(k)ig vezetnek, hogy közben és utána a pedagógiai tapasztalatok is könyv formájában tárgyiasuljanak. És igaza van, valóban nem sikerült elbújnia témája mögé, de régen rossz, ha sikerül ez a mutatvány. Hogyan is foglalkozhatna valaki gyerekekkel, „kreatív gyerektánccal” vagy a táncot kedvtelésből, esetleg komolyabb elkötelezettségből választó fiatalokkal, ha saját személyiségét nem vállalja? Az biztos, hogy Angelus nem hazudik senkinek, önmagának sem. Cserébe rengeteg ellentmondást vagy ellenmondásnak tűnő dolgot épít be stúdiumaiba, hol tudatosan, mintegy előre számolva a lehetőséggel, hol a növendékekkel spontán alakuló helyzetekből, viszonylatokból következően. Az óráin pedig ébren, sőt, résen kell lenni – ezt bizonyára maga sem cáfolná.

Bár a táncról, táncpedagógiáról szóló könyvekben többnyire fotók, esetleg sematikus rajzok csatlakoznak a szöveghez, most Roskó Gábor illusztrációi a tánc és mozgás helyett a tánccal és mozgással mint sajátos, olykor abszurd élethelyzettel találkozó emberlényt állítják elénk. Lehet derülni a finoman esetlen rajzalakok – odagondolható – tanácstalanságán, bizonytalanságban kelt felfedezésein, hogy jé!, van kezem, lábam, vannak ujjaim, és van lent, fönt, jobbra, balra… És az apró lábú emberkék (felnőtt-testben lakó gyerekek) magányos tépelődése még magányosabb attól, hogy a könyvlapokon – egy kivétellel – „szólóban”, azaz bármiféle környezetre utaló részlet nélkül ábrázolódnak. Mintha Angelus is ezzel a külsőségektől „megszabadított”, önmagában elmélyedő s önmagát ismerő vagy ismerni vágyó lénnyel szeretne találkozni oktatási-pedagógiai gyakorlatában. És mindjárt a könyv elején, az Axiómák című rövidke fejezetben olvashatjuk: „Én bizony a »táncnál« fontosabbnak tartom – úgymond – mellékhatásait. Személyiségformáló erejét.” Ebben a tágas szemléletben aztán minden mindennel összefügghet, és éppen ezért komoly (ön)fegyelemre inti az óravezető tanárt, akinek egyetlen pillanatig sem szabad szem elől tévesztenie, hogy kinek, mi célból és mit tanít. Ez az önfegyelmező igény is jól látszik a szövegtest szerkezetén, a benső meggyőződések és a külső elvárások olykori feszültségeiben.

A Táncoskönyv sokféleképp forgatható. Akár kvázi füveskönyvként is, amelyben a szerző egy téma reflexív olvasatát (is) nyújtja, filozófiai kiterjesztéssel, absztrakt gondolattársításokkal, ugyanakkor a célratörőbb, pontos didaktikai lehetőségeket keresők is útmutatást kapnak, esetleg egyazon lapon is. A fejezetcímek kiválóan segítik a tájékozódást, s nyilván akad olvasó, akit elsősorban A táncóra felépítése vagy A tréning érdekel, esetleg a Játékokra „kattan rá”, az elméleti beállítottságúak talán azonnal az Alapelvek és a Definíciók fejezeteit lapozzák föl, a szakmában tapasztalt kíváncsiak a Függelék aprólékos gonddal felépített téma- és óravázlatait, képzési formákhoz és korosztályokhoz rendelt tanterveit érzik a leghasznosabbnak, míg a kételkedő, bizonytalan természeteket a Tépelődések fejezete ragadhatja meg. Angelus azonban összefüggésre lel minden dolog között, mert a jelenségek, tárgyak, történések és bármely létezések nem önmagukban állóak; itt utalhatunk vissza a már említett INDIGO alakulatára is, amelynek szellemiségét elsősorban Erdély Miklós művészete és holisztikus szemlélete határozta meg. Érdekes lenne még e témát boncolgatni kicsit, hiszen feltűnik némi hasonlóság az INDIGO alkotóinak a munkamódszerhez kapcsolódó fogalmai (például csoportterápia) és a könyv visszatérően használt és a pszichológiából ugyancsak ismert kifejezései (projekció, gátlásoldás) között, gondolva itt Angelusnak a pedagógiai módszerekhez szervesen illeszkedő s a táncos „pszichofiziológiai” állapotáról szóló alapvetésére is. Talán nem véletlenül, a könyv hátlapján Vekerdy Tamás ajánlja a „ritka őszinteségű vallomást” minden szakma minden képviselőjének figyelmébe.

A szerző fejtegetéseiben szerteágazó fogalomkészletet mozgat, és olyan analogikus lehetőségekre utal, hogy nem árt, ha az olvasó a tánc gyakorlati és elméleti területein túl nyitott a filozófia, vallástörténet, fizika, anatómia, egészségtan, pszichológia, szociológia, zeneelmélet, geometria és más tudományok felé is. Akkor nem csodálkozik az egyenes fogalmának megközelítésén sem. De „Ki az a hülye, aki ezen fog gondolkozni?” – utal az általában várható reakcióra Angelus, és tényleg: ki az? „Hát például az egész nem-euklideszi, modern és posztmodern geometria, az űrhajózás, matematika, festészet, hogy ne soroljam tovább.” No, ez is egy jellegzetes szakasz a negyedik elkalandozás ugyancsak jellegzetes alfejezetében. Itt olvasható az is, hogy „a tánc nem más, mint csoportos rendrakás a térben és időben, a világban”. Mert a táncnak is számtalan meghatározásával, megközelítésével (?) találkozhatni a lapokon, és – bizonyos feltételek mellett vagy épp híján – valamennyinek van létjogosultsága. Vessünk még egy pillantást a Melegen ajánlott irodalomra is; amelyben a szakirányúak mellett vannak „bátorságra sarkalló kedvencek” is, például az Ószövetség, a Bhagavad-gíta, a Korán vagy a Rechung-pa megőrizte Milarepa-életrajz. Súlyos olvasmányok, az utóbbi személyessége miatt is; a tibeti buddhizmus XI. században élt költő, mágus és jógi szentjének emberit meghaladó próbatételei, a lemondás útján elért realizációja hatalmas és csodálatos példa lehet annak, aki megérett rá, és drámaian szép történet is, mindenki számára. – Angelus mintha kiemelt figyelmet szentelne a mester-tanítvány kapcsolat hagyományainak. Valóban, a mester is tanár, bár a tanár csak ritkán mester a szó magasabb értelmében.

A kötetben sok kérdés és sok válasz sorakozik, megannyi lehetőség a táncot tanítónak, avagy a tánccal tanítónak. A szerző szerint ezt a módszert nem lehet a könyvből megtanulni, viszont segíthet megtalálni kinek-kinek a sajátját – e lehetőség pedig előhívja a korábbi, táncra vonatkozó mondat újabb variációját: a könyvnél még fontosabbnak tartom – úgymond – mellékhatásait. Személyiségformáló erejét.

Ami persze ugyancsak a könyv érdeme.

Reflektív füzetek 1-5.
Új Előadóművészeti Alapítvány, 2012.

Angelus Iván: Táncoskönyv.
Magánkiadás, 1989, 2012

http://szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=36552:mellekhatas&catid=74:2012-december&Itemid=7

Gallery

04_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_CONTENT1_139KB

Content page 1

05_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_CONTENT2_163KB

Content page 2

06_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_PAGE_22_23

A chapter’s starting page with initial letter

07_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_ILLUSTRATED_PAGE_42_43

Illustrated page

08_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_PAGE_24_25

Text page

Links

The book became a handbook that owners do not sell. Sites collect copies at quintuple price.

Az alábbi használt könyv kereskedelmi portálokon nem található a Táncoskönyv:
https://www.antikvarium.hu/konyv/angelus-ivan-tancoskonyv-28900
http://moly.hu/konyvek/angelus-ivan-tancoskonyv
http://bookline.hu/product/home.action?_v=Angelus_Ivan_Tancoskonyv&id=2102103709&type=10 (4990 Ft. !)

(5000 Ft. !)

Listed
http://mek.oszk.hu/05400/05462/05462.pdf
http://www.dbvk.hu/benedek/biblio/bibliografia68.html
http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/konyvtar/konyvek.html
http://www.gyerekinfo.hu/modszerek-technikak/236-angelus-ivan-tancoskonyv
09_ANGELUS_TANCOSKONYV_HUN_ILLUSTRATED_PAGES

 

 

 

Add a Comment